Levéltári Szemle, 54. (2004)
Levéltári Szemle, 54. (2004) 1. szám - Bilkei Irén: Adatok Zala megye 16. századi archontológiájához / 39–57. o.
A táblázatokban szereplő nevekhez köthető személyek vagy családok egy részéről a kutatás jelen állása szerint szinte semmit, vagy csak nagyon keveset tudunk. A királyi embereknek jelöltek nagy része más hiteleshelyi oklevelekben is előfordul a birtokügyek kedvezményezettjeiként, akik feltehetően a megye nemességének a kis-, és közepes nagyságú birtokkal rendelkező része közé tartoztak. A megye közéletében való szereplés lehetséges formái után érdemes néhány kiegészítést tenni annak színteréhez is. Mint ismeretes, Zalában az első megyei közgyűlési jegyzőkönyvi bejegyzés 1555-ből származik, de ezt később írta le Szántóházi Ferenc, a megye jegyzője. 25 A korábbiakban már részletezett forrásanyag (hiteleshe ( lyi regeszták és levelek) adataiból állt össze a következő táblázat, amelyben a Mohács utáni gyűlések ismert említéseit foglaltam össze I. Ferdinánd uralkodásának végéig. A kettős királyválasztás korából alig van adat. Az 1540-es években már biztosan látható, hogy több-kevesebb rendszerességgel közgyűléseket is, törvényszékeket is tartottak, tehát a megye folyamatosan működhetett. 26 A gyűlések színhelye a középkorhoz képest 27 annyiban változott, hogy korszakunkban Kapornak szerepe megnőtt. Csányi Ákos többször is méltatlankodik miatta: „... mai napon [1558. január 2. — B. I.] zolkabíró hirdete ezten ez napra Kapornakra giűlésbe, az Bánfi urak zavával, királi Ufelsége akaratjából, jól lehet az mi giülés heliünk Kedhida és Zent Gerolt" [Szentgrot — B. I.]. 28 Egyébként tőle tudjuk a magyar szóhasználatot, következetesen különíti el a „gyűlés" és a „szék" szavakat, ez utóbbi természetesen a sedriát jelöli. A kora újkori megye működéséről a későbbiekben még lesz szó. Volt a zalai köznemességnek egy olyan rétege is, amely a vármegye szolgálatán és a hiteleshelyi eljárásokban való közreműködésen túl tudott lépni, és egy-egy nagyúrhoz kapcsolódó jogtudó értelmiségi pályán jutott el a központi kormányszerveknél végzett hivatalnoki munkához. A Habsburg-uralom alá került királyi Magyarország hivatalszerűen működő kormányszervei 29 sok írástudót igényeltek. A kora újkori zalai világi írástudókra, litteratusokra vonatkozó adatok egy részét összegyűjtve körvonalazódott az általuk végzett sokrétű munka: megyei tisztségviselő (jegyző, adószedő stb.), udvarbíró, gazdatiszt és várnagy, íródeák, magántanító 30 egyaránt volt köztük. A várakban szolgálatot teljesítő „deákműveltségű" emberek összegyűjtése további kutatások feladata. Jelen dolgozat szempontjából fontosabbak a nagyurak familiárisaként szolgálatot teljesítő íródeákok, akik a levélírás tudományán túl alapvető jogi és oklevél-szerkesztési ismeretekkel is rendelkeztek. Néhányan közülük eljutottak az ítélőmesteri tisztségig is. Az ítélőmesterek (prothonotarii) a kúriai bíróságok vezető munkatársai voltak, és bírótársként vettek részt a bíráskodásban. A Mohács utáni évtizedekben a tisztség olyan joghatósággá alakult, amely képes volt átvenni a 25 BILKEI I.-TURBULY É.: i. m. 5-9. 26 Zala megye archontológiája, i. m. 17-18. 27 CSUKOVITS ENIKŐ: Sedriahelyek-megyeszékhelyek a középkorban. Történelmi Szemle, 39. (1997) sz. 361— 385. 28 Csányi Ákos levelei, i. m. nr. 225. 2 " EMBER GYŐZŐ: AZ újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzésig. Bp., 1946. (MOL kiadványai 111/1)75-203. 30 BILKEI IRÉN: Adatok a középkori és kora újkori egyetemjárás és litteratus-müveltség történetéhez Zalában. Művelődéstörténeti tanulmányok. Szerk. TURBULY ÉVA. Zalaegerszeg, 1990. (Zalai Gyűjtemény, 31.) 2948. 43
