Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 1. szám - MÉRLEG - Takács Tibor: Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata (1753–1848) / 64–67. o.

KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA NYÍREGYHÁZA ÖNKORMÁNYZATA (1753-1848) Nyíregyháza, 2003. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai II. Közlemények, 28.) 324 p. Kujbusné Mecsei Éva könyve Nyíregyháza önkormányzatának 1753 és 1848 közötti történetét mutatja be. Ez az időszak, tehát az újratelepítést követő évszázad, Nyíregyháza történetének talán legérdekesebb és legizgalmasabb korszaka. A Békés megyéből érkező szlovák földművesek gyakorlatilag új várost alapítottak, annak ellenére, hogy nem teljesen néptelen helyre érkeztek; hiszen a település jogállását, életét, későbbi fejlődését alapvetően az újonnan érkezőknek a földesurakkal kötött szerződései határozták meg. Miként Mecsei Éva is rámutat, ezek a szerződések nemcsak kedvező lehetőséget, hanem egyben ösztönző kényszert is jelentettek, mintegy fejlődésre predesztinálva a várost. A lehetőséggel élt is a közösség. Ez megmutatkozott anyagi gyarapodásukban, ami lehetővé tette, hogy fél évszázaddal a megtelepedés után már képesek voltak az egyik földesúrtól, a Dessewffyektöl megváltakozni, amit két évtized múlva követett a Károlyi-féle örökváltság is. Ám nemcsak az a fontos, hogy anyagilag képesek voltak a megváltakozásra, hanem óriási jelentőségű magának az örökváltság eszméjének a megjelenése is. Ez azt jelzi, hogy a fiatal közösség viszonylag rövid idő alatt öntudatos mezővárosi polgársággá alakult. A polgári szabadság iránti igény kifejezője, hogy az örökváltságot kezdettől fogva összekapcsolták a szabad királyi városi cím elnyerésével. Noha ez utóbbi nem sikerült, az igény megléte mindenképpen figyelemre méltó. Ez az időszak nemcsak a legizgalmasabb, hanem ebből fakadóan egyben a legkutatottabb korszaka is Nyíregyházának. A város múltját feldolgozó tudományos munkák zöme ezzel a korszakkal foglalkozik. Ebben minden bizonnyal szerepet játszik az, hogy a napjainkig domináns nemzetközpontú, országcentrikus történetíráshoz is jól illeszkedtek. Főleg az örökváltságnak volt országos jelentősége: hiszen kevés másik település volt képes a megváltakozásra, ráadásul még az önkéntes örökváltságot szabályozó törvény megszületése előtt. A város önkormányzatáról is született tudományos feldolgozás, Hársfalvi Pétertői. Mecsei Éva — nem véletlenül — éppen az ő emlékének ajánlja könyvét. Éppen ezért örvendetes, hogy a korszakkal és ezzel a témával újabb színvonalas munka foglalkozik, amely újabb levéltári források bevonásával, és ami még fontosabb, újabb szempontok, modern szemlélet megjelenítésével árnyalja, módosítja és gyarapítja tudásunkat a témáról és a korszakról. Mecsei Éva könyve tulajdonképpen nem is egy könyv, hanem három: tartalmaz tanulmányt, forrásközlést és archontológiát egyaránt. A tanulmány Nyíregyháza önkormányzatának fejlődését mutatja be 1753 és 1848 között. Elsősorban az igazgatást állítja a középpontba, ám kitér a társadalom, a lakosság életének, mindennapjainak, a város fejlődésének bemutatására is. A város igazgatásának történetét négy fő szakaszra bontja. Az első az újratelepítéstől a 18. sz. végéig tart: Nyíregyháza ekkor földesúri falu, amely azonban a mezővárosi önkormányzat számos elemével is rendelkezik, azért, mert a földesúr nem avatkozik be közvetlenül a település életébe, és a lakosok minden földesúri tartozásukat pénzben róhatják le. Ezt az időszakot a patriarchális vezetés jellemzi, a fő 64