Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - HÍREK - Márfi Attila: Beszámoló a gróf Batthyány Kázmér (1807–1854) emlékezete c. konferenciáról / 58–64. o.

mér nem volt külpolitikai specialista, mint Kossuth, vagy akár Batthyány Lajos, de fel tudott nőni a feladathoz. Az, hogy Anglia feladta eddigi semlegességét és hazánkat fon­tos politikai tényezőként ismerte el és támogatta, egyértelműen Batthyány Kázmér ér­deme. Végül sor került a konferencia záró előadására, amelyet Csorba László kandidátus, egyetemi docens, a Római Magyar Akadémia tudományos igazgatója tartott meg Emig­rációban címmel, és amely Batthyány pályafutásának utolsó szakaszát vázolta fel. A kényszerű emigráció több fázisáról adott igen érzékletes képet, hangsúlyozva, hogy első állomásuk helyszínén, Vidinben, ahol Kossuthtal együtt tartózkodott, az a felfogás ural­kodott el, hogy az orosz előrenyomulás „kimozdítja" Angliát tétlenségéből és ellenlépé­sekre kényszeríti. Ezért az emigrált (internált) vezetők továbbra is kapcsolatban marad­tak az elhagyott hazával, sőt intézkedéseiket, üzeneteiket is továbbították. Az emigráció — még törökországi „második" szakaszában — több pártra szakadt. Ezt követően Batth­yány fokozatosan elszigetelődött Kossuthtól, majd 1851 júliusában nyíltan szembefor­dult vele. Az 1851 októberétől kezdődő párizsi emigráció idején a londoni The Timesban két cikket is közölt Kossuthot bírálva, amelyek később komoly károkat okozott emigráns körökben a volt kormányzó amerikai utazása előtt. Ezek a vádaskodások, egymásnak feszülő indulatok és a megosztottság Batthyányi sem kímélték. Még barátja, Szemere is hitelt adott a Batthyányról terjesztett amnesztiakérelem hírének, ugyanakkor szélesebb körben is elterjedt, hogy köze volt a Szent Korona rejtekhelyének elárulásához. Ezek a koholt vádak is közrejátszottak visszavonult életviteléhez a párizsi emigrációban. Végül az előadó erről az utolsó időszakáról, családi életéről, betegségéről és hirtelen, 1854. július 12-én bekövetkezett haláláról, adott ismertetést személyes hangvitelu forrásokat is idézve. Az előadást követően Füzes Miklós hozzászólásában megemlítette, hogy Batth­yány mindvégig az angol kapcsolatokat építette, és nem kívánt komolyabb politikai befolyást, ugyanakkor nagyobb vagyont sem. Életében fokozatosan kapott szerepet a közjó felvállalása, a nemzet érdekeinek előtérbe helyezése. A konferencia befejezéseként Gergely András elnöki zárszava következett. 0 na­gyon értékesnek és több szempontból is kiemelkedőnek minősítette a lezajlott tanácsko­zást. Értékelése szerint az itt elhangzott előadásoknak köszönhetően közelebb kerülhet­tünk Batthyány Kázmér személyiségéhez, elsősorban az összetettebb látásmód és a lélektani megközelítések érdemeként. Ez a rendezvény is bizonyította, hogy a Nemzet Pantheonjában Batthyánynak is ott a helye, és egyre jobban érzékelhető, hogy szerepét és egyéniségét is átértékelik, újraértelmezik a történészek, szakítva ezáltal is az 1848-49. évi események és szereplőinek olykor patetikus és sematikus bemutatásával. Végül megköszönte a szervezőknek és a házigazdáknak, hogy ilyen magas színvonalú rendezvénnyel adózhatott a történésztársadalom gróf Batthyány Kázmér emlékének. Majd a konferencia hallgatósága jelenlétében a szomszédos várkápolnában tisztelet- és kegyeletteljes aktusra, Batthyány Kázmér síremlékének megkoszorúzására került sor. Az itt megjelenteknek Font Márta, az MTA PAB Filozófia-, Történettudomány és Néprajz­tudományok Szakbizottságának elnöke emlékbeszédében a Batthyány család siklósi kötődéséről, Batthyány Kázmér történelmi szerepvállalásáról, kitartásáról szólt, megje­gyezve, hogy hamvai méltó helyen nyugszanak. Végül Simor Ferenc, a Siklósi Vár- és Múzeumbaráti Kör elnöke az utódok és a siklósiak nevében Batthyány Kázmér emberi és politikai nagyságáról emlékezett meg, kiemelve a siklósiak és a környékbeliek számá­ra tett, fejlődést szolgáló alapításait. Siklóson Batthyány Kázmérnak továbbra is töretlen 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom