Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - HÍREK - Márfi Attila: Beszámoló a gróf Batthyány Kázmér (1807–1854) emlékezete c. konferenciáról / 58–64. o.

lők és küldöttek jelölése alkalmával. Majd az előadó rendkívül érzékletesen, olykor adomaszinten beszélt Szabadszentkirály kuriális nemeseinek politikabefolyásoló szerepéről: mivel voksaik döntőnek bizonyultak az egymásnak feszülő konzervatív és liberális hatalmi körök harcában, egyszerűen áruba bocsátották szavazataikat. Az ellenzék azonban nem rendelkezett erősebb anyagi forrásokkal, s ezért rendre a konzervatív kormánypártiak győztek. Igaz, attól sem riadtak vissza, hogy hatalmuk megtartásáért vesztegzár alá vessék a községet. A Batthyány vezette ellenzéki erőknek viszont sikerült erkölcsi tőkét kovácsolni a kudarcból. Bár az 1848. évi januári választásokat (amit az előadó részletesen ismertetett), igaz csak öt szavazattal, de ismét elvesztették, a konzervatívoknak ez volt az utolsó győzelme Baranyában, Az ezt követő, és egyben utolsó helytörténeti jellegű értekezés, Füzes Miklós kandidátus, a BML főlevéltárosa előadásában szorosan ehhez kapcsolódva a liberális ellenzék hatalomra kerülését és Batthyány Kázmér szerepkörét ismertette Baranya vármegye főispánja és kormánybiztosa címmel. Előtte azonban röviden felvázolta az 1982-től feléledő Batthyány-kultusz fontosabb helyi és országos eseményeit és felhívta a figyelmet, hogy számos feltáratlan dokumentum vár még elemzésre, többek közt a bécsi és a párizsi archívumokban. Rátérve Batthyány Kázmér 1848 májusában elvállalt főispáni funkciójára, részletesen ismertette a helyi liberális erők politikai befolyását és a főispáni beiktatás menetét. Külön kihangsúlyozva, hogy a beiktatást követő ünnepi beszédében országos szintű változásokról, a szabadság és a törvényes egyenlőség biztosításáról, és egy új, igazságosabb társadalmi rend megteremtéséről szónokolt. Kettős funkciójában — mint főispán és kormánybiztos — nem voltak túlkapásai, és minden lépésében a törvényes előírásokat követte. Végül az előadó röviden felvázolta a honvédség megszervezése, a baranyai védelmi központok kialakítása és a horvát hadműveletek során tett, néha ellentmondásos döntéseit. A délelőtti programot az addig elnöklő Pálmány Béla Batthyány Kázmér és az 1848-as népképviseleti választások c. előadása zárta. A három évvel ezelőtt megjelent Népképviseleti Almanach adataira is hagyatkozva először röviden bemutatta Batthyány politikai pályafutását, amely az 1839-40. évi országgyűlésen éles vitákat kiváltó felszólalásával kezdődött, majd az 1843-44. évi diétán is aktív hozzászólásaival tűnt ki. 1848ban is merész szószóló volt, aki Batthyány Lajos köréhez tartozva markáns és radikális szabadelvű politikusként lépett fel. Addigi politikus pályafutásának mintegy elismeréseként Szemere Bertalan javaslatára 1849. április 12-én kinevezték külügyminiszternek. Majd az 1848 júniusában tartott népképviseleti választásokra rátérve, a pécsi és baranyai küldöttek megválasztását felvázolva, kitért Batthyány ellentmondásos helyzetére is. Részletesen taglalta a Siklóson és környékén lezajlott választás hátterét, amelyen végül is nem a jobbágyfelszabadító földesurat, hanem a radikális népszónok Táncsics Mihályt választották meg. Igaz, — tudta nélkül —június 20-án a Németürögi Kerület megválasztotta képviselőnek, de ezt elutasította (mivel grófként és főispánként is joga volt az országgyűlésen jelen lenni), és lemondott róla Barthos Eduárd javára. Az országgyűlés munkájában augusztus elejéig vett részt, majd a súlyosbodó délvidéki helyzetre hivatkozva visszatért Baranyába, hogy személyesen irányítsa a védelmi előkészületeket. Az ebédszünetet követően Gergely András, az ELTE BtK Történeti Intézete egyetemi tanárának elnökletével folytatódott a konferencia. A délutáni előadásokat a zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskola főiskolai docense, Rabár Ferenc nyitotta meg Az eszéki vár kormánybiztosa c. előadásával. Batthyány 1848. október 22-én vonult be a 61