Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - HÍREK - Márfi Attila: Beszámoló a gróf Batthyány Kázmér (1807–1854) emlékezete c. konferenciáról / 58–64. o.

közrejátszott az is, hogy az emigrációban szembefordult Kossuthtal, ugyanakkor a ki­egyezést követő politikai légkörben a radikálisoknak túl mérsékelt volt, a mérsékelt körök számára pedig túl radikális, sőt egy időszakban az egyház is negligálta őt. Amikor a századforduló környékén újra megemlítik személyét (1893-ban jelent meg memoárja, amelyet 1932-ben a Budapesti Hírlapban ismét közzétettek), akkor is a többi 1848—49­ben szerepet játszó egyéniség között statisztaszerepkörben tűntették fel. Igazából a 20. sz. második felében „fedezték fel", miután hamvait hazahozták Párizsból és gyász­szertartás keretében Siklóson, 1987 júniusában újratemették. Ekkor Emlékbizottság is alakult, emlékkonferenciákon méltatták életpályáját, és neves történészek kezdtek fog­lalkozni politikai szerepével. A fordulat — az „újrafelfedezés" — ellenére azonban szá­mos megválaszolatlan kérdéssel kell szembenézniük a történészeknek. Ezért elsősorban személyiségét, cselekedeteinek motivációit kell újravizsgálni és értelmezni, amely fela­datokhoz, reményei szerint ez a konferencia is hozzájárulhat. Az ünnepi megnyitó elhangzása után kezdődhetett el a konferencia érdemi része Pálmány Béla történész, főlevéltáros a Magyar Országgyűlés Hivatala Irattárának veze­tője elnökletével, aki rövid bevezetőjében köszönetet mondott a házigazda Siklós váro­sának e rendezvény befogadásáért, és külön köszöntötte az ifjú siklósiakat, a város szép számban jelenlévő diákságát. Elsőként Fónagy Zoltán kandidátus, a Bécsi Collegium Hungaricum igazgatóhelyet­tese előadása hangzott el Gróf Batthyány Kázmér a történeti irodalomban címmel. Fi­gyelemreméltó megközelítéssel kezdődött előadása, mert a történelmi események mel­lékalakjainak szerepét, és az e mellékszereplők perspektívájából bemutatott események fontosságát emelte ki, hangoztatva, hogy az 1848-49. évi eseményeknek számos megkö­zelítése volt már, számos történelmi képpel, tablóval, ám olyan általánosan elfogadott főszereplőkkel, mint pl. Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferenc. De bármilyen szempontból is láttatják az eseményeket, e történelmi tablón Batthyány Kázmérnak is ott a helye, pedig az 1980-as évekig nagyon vázlatos volt ez a kép, elhomályosult kontúrok­kal. Ugyanis a Tóth Lőrinc — Batthyány egykori személyi titkára — által közzétett emlékiratain kívül a nagy történelmi munkák részleteiben alig, jobbára csak vázlatosan említik életpályáját és szerepét, többnyire az alábbi csoportosításban: felszólalása az 1839-40. évi országgyűlésen, az önkéntes örökváltsággal kapcsolatos szerepe, amit az elsők között vállalt, az 1846. október 6-án megalakult Védegyletben betöltött vezető szerepe, a Fiumei Vasúttársaságnál 1848 őszétől betöltött elnöki pozíciója, végül termé­szetesen a Szemere-kormányban 1849 májusától vállalt külügyminiszteri szerepvállalá­sa. Hamvainak hazahozatalát követően azonban egyre több figyelemreméltó tanulmány jelent meg Batthyány szerepeinek konkrétabb részletezésével. így Urbán Aladár előadá­sa és írása külügyminiszterként tett lépéseiről, béketárgyalási kísérleteiről és a nemzeti­ségi politikában vállalt döntő szerepéről adott részletesebb képet. Ugyanakkor a Baranya Megyei Levéltárban is megjelentek fontos összegzések, így az 1973. évi Baranyai Hely­történetírásnak a helyi 1848-49. évi eseményeknek szentelt írásai és Füzes Miklós ta­nulmányai, továbbá a Magyar História sorozatban megjelent, életpályáját bemutató köte­te. Végül az előadó megemlítette az ifjabb történész generáció képviselői közül Rabár Ferenc és Hermann Róbert Batthyány politikai pályafutását részletező írásait is. Veliky János, a Debreceni Tudományegyetem docense következett Az Országos Vé­degylet elnöke c. előadásával. Batthyány Kázmér első jelentős szerepe a Védegylet elnö­ki pozíciója volt, amelyet az előadó izgalmas vállalkozásnak, izgalmas szervezetnek 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom