Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - Kis Péter–Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó levéltári források adatbázisa / 14–25. o.

Fennmaradási forma. A megszokott diplomatikai terminusokat alkalmazzuk: eredeti, átírás stb. Ezek voltak azok az adatmezők, amelyek biztosan rajta lesznek a végső, nyilvánosságnak szánt verzión, de, ahogy ezt már jeleztük, szerepelnek az adatlapunkon olyan információk is, amelyeket belső használatra szántunk, és az adatbevitel, adatellenőrzés megkönnyítésére szolgálnak. Minden rekordnak van egy Azonosító száma. Mivel több munkatársunk dolgozott párhuzamosan az adatbázison, a munka során az adott oklevéllel kapcsolatban felmerülő problémákat a Megjegyzések rovatban tüntettük fel. Amennyiben valamelyikünk megbizonyosodott valamely adat megváltoztatásának szükségességéről a Javítások adatmezőben jelezte ezt. Ezzel akartuk elkerülni azt, hogy beleírjunk egymás munkájába anélkül, hogy a Munkacsoport többi tagja számára ez egyértelmű lenne. A párhuzamos adatfelvitel követését, valamint az egyes oklevelek „eredetének" számon tartását tette lehetővé az Átnézett adatbázisok rovat (Csánki-hagyaték, BTM cédula, MOL CD-ROM). Amennyiben az oklevélről készült már valamilyen felvétel (szkennelt kép, digitális fotó), azt a Fénykép adatmezőben tűntettük fel. A Beviteli űrlapok, amelyek közül egyet részletesebben is bemutattunk, a rajtuk lévő, kitöltött adatmezőkkel együtt, képezik az adatbázis szilárd fundamentumát. Az így felvitt adatok áttekintésére, legkülönbözőbb igényeknek megfelelő előhívására Keresési űrlap áll a kutatók rendelkezésére, amely segítségével valamennyi fentebb leírt adatmezőben lehet keresni. Az adatbázis feltöltésével azonban csak száraz, és néhány speciálisan e témakörrel foglalkozó szaktudóst leszámítva, még a szélesebb szakmai közvéleménynek sem túl sokat mondó adathalmazt hoztunk volna létre. Igaz ugyan, hogy a források így összegyűjtött jelzetei is jelentenének bizonyos előrelépést Budapest középkori történetének kutatásában, de munkacsoportunk nem csupán levéltári segédletet kíván közreadni. Célunk a kezdetektől fogva az volt, hogy a modern adathordozók lehetőségeit maximálisan kihasználva, egy kutatásra alkalmas forráskiadványt állítsunk össze. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy minden adatlap mögött ott van, ott lesz a megfelelő oklevél digitalizált képe (2. sz. melléklet), valamint hypertext formátumban az átírt szövege (3. sz. melléklet). Az oklevelek digitalizálásával kapcsolatban le kell szögeznünk, hogy az nem pusztán a most bemutatott, vagy bármely más hasonló forráskiadvány szempontjából bír nagy jelentőséggel, hanem általános levéltári (állományvédelmi) szempontokat szem előtt tartva is ösztönöznünk kell minden ilyen jellegű tevékenységet. Az eredeti oklevelekről készített digitális fotókkal ugyanis, amellett, hogy a felvétel készítése nem rongálja a forrást, olyan minőségű képet lehet előállítani, amely kiválóan

31 olvasható, valamint szinte tökéletesen visszaadja azt az élményt, amelyet egy középkori oklevél kézbentartása jelent. Az elkészített felvételről szinte korlátlan mennyiségű másolat készíthető minőségi romlás nélkül. Mindezek a kutatási feltételek javulását, és egyszerűsödését jelentenék. Erről magunk is megbizonyosodhattunk, hiszen az Esztergomi Prímási és Főkáptalani Levéltár rendelkezik digitális felvételek készítésére alkalmas kamerával, és a levéltár vezetője, Hegedűs András jóvoltából az általuk őrzött budapesti vonatkozású anyag Természetesen csak annyira, amennyire azt az eredeti megengedi. 22