Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - Eigner, Thomas: A Monasterium projekt (MOM) – www.monasterium.net / 3–13. o.

THOMAS AIGNER A MONASTERIUM PROJEKT (MOM) — WWW. MONASTERIUM.NET „Hinni kell abban, hogy egy oklevélgyűjteménynek csak akkor van értéke, ha hasznossá és elérhetővé teszik." (Johann Nepomuk Weis) Amióta, a Heiligenkreuzi Oklevélgyűjtemény szerzője a mottóként fent idézett sorokat papírra vetette, majdnem 150 év telt el. A kijelentés igazságtartalma azonban máig sem veszített aktualitásából. Egy olyan korban, amikor az identitástudat a növekvő kulturális globalizáció ellenére — vagy sokkal inkább miatt — mind szélesebb rétegek érdeklődését kelti fel, a levéltárak is, amelyek elsősorban egész államok, közösségek és intézmények, de egyes családok és személyek történelmi hagyatékát is őrzik, mindinkább az érdeklődés homlokterébe kerülnek. Különös jelentősége van az egyházi levéltáraknak, mivel az egyházigazgatási egységek és intézmények hosszú, legnagyobbrészt töretlen ívű tradíciókra tekinthetnek vissza, és ezzel a világi intézmények alig tudnak versenyezni. Az egyházi levéltárakon belül a rendi és az apátsági levéltáraknak még inkább fontos a szerepük. Az egyes levéltári egységek ugyanis nem csupán a mindenkori egyházi intézmény történetét és fejlődését tükrözik, hanem lehetővé teszik egy sokkal szélesebb spektrum feltárását is; ez az iratanyag a család- és helytörténeti kutatások eredményeit, valamint a birtok- és jogtörténeti ismereteinket is gyarapíthatja. Ezen kívül a levéltári anyag gazdagsága, amely időben gyakran egy egész évezredet fog át, az oklevéltan, a pecséttan, vagy a paleográfia segédtudományi kérdésfelvetéseire is választ adhat. A rendi és apátsági levéltárak tehát valószínűtlenül nagynak tűnő kulturális potenciált rejtenek magukban, amit a történeti kutatás számos területen hasznosíthat. Az elmélet után a gyakorlatra áttérve elmondható; az utóbbi évtizedek tapasztalata azt igazolta, hogy az egyházi levéltári iratanyagot a kutatásra csak kevéssé készítették elő. Az okok sokrétűek. Számos egyházi levéltárban a segédletek — mutatók és a repertóriumok — hiánycikknek számítanak, vagy ha léteznek ilyenek, többnyire meglehetősen régiek. A kolostorok személyi feltételei és gazdasági helyzete szintén nem teszi lehetővé, hogy rendszeres kutatószolgálatot tartsanak fenn. Egy egyházi levéltárban tett látogatást általában már jóval korábban elő kell készíteni, feltéve, ha a levéltár egyáltalán nyitva áll a nyilvános kutatás számára. Ehhez jön még, hogy hiányzik a jól képzett személyzet. Az utóbbi években kivételesen előfordult, hogy fiatal szerzetesek — a szakirányú hiányok megszüntetésére — levéltárosi képesítést szereztek, pl. az Osztrák Történettudományi Intézetnél (Institutfür österreichische Geschichtsforschung [IfÖG]), vagy az egyes levéltári egységek leltározására külső munkaerőt alkalmaztak. Ez utóbbi történt pl. — örömteli módon — a herzogenburgi rendházban. Urkunden des Cistercienser-Stiftes Heiligenkreuz im Wiener Walde. TeiI 1. Hg.: WEIS, JOHANN NEPOMUK Wien, 1856. (Fontes Rerum Austriacarum II.) 1. 3