Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Körösmezei András: Bláthy Ottó Titusz működése a Ganz Villamossági Gyárban / 38–46. o.

A vízerőművek működését egy további probléma is nehezítette. Ez abból eredt, hogy a folyók vízhozamának ingadozásától függően változik a vízoszlop esési magassága is, ami természetesen meghatározza a vízturbinák fordulatszámát, így végső fokon a váltakozó áramú generátor frekvenciája a vízhozamtól függ. A megbízhatóan működő vízerőműveknek viszont állandó frekvenciájú elektromos áramot kell termelniük. Ezt a problémát hidalta át Bláthy 1913. május 27-én bejelentett Üzemeljárás vízturbinákkal közvetlenül kapcsolt váltakozóáramú generátorok számára című, 70 006. lajstromszámú szabadalma. E találmány abból indul ki, hogy a folyó esési magassága — egy bármennyire szélsőséges vízhozamú folyó esetében is — bizonyos határok között mozog. A példa úgy szól, hogy az adott vízerőmű esési magassága 2-5 m között változik, így tehát a turbinát és a vele kapcsolt váltakozó áramú generátort két fokozattal kell járatni annak érdekében, hogy az állandó frekvenciájú elektromos áramot termelhessen. Ha a víz esési magassága nem csökken 3,5 m alá, akkor a turbina a hozzá kapcsolt generátorral együtt közvetlenül táplálja az áramfogyasztó hálózat ellátására szolgáló transzformátort, míg ha az esési magasság 2 m és 3,5 m közé süllyed, akkor egy frekvencia konvertert kell iktatni a generátor és a transzformátor közé, ami a generátor által szolgáltatott periódusszámot a normális periódusszámra változtatja át. A szabadalmi leírás szövege így folytatódik: „Az ezen üzemeljárás keresztülvitelére szolgáló berendezést célszerű olyként létesíteni, hogy a normális sebesség adja a legmagasabb frekvenciát úgy, hogy a frekvencia-konverter az egyéb sebességi fokozatoknál mindenkor csupán emeli az alternátor által szállított váltakozó áram frekvenciáját, mert ily viszonyok mellett az indukciós frekvencia-konverter jó hatásfokkal dolgozik." Végül Bláthy megjegyzi, hogy a két sebességi fokozat helyett természetesen több sebességi fokozatot is alkalmazhatunk, amennyiben erre szükség van. A villanyáram ipari méretekben való alkalmazása szükségessé tette az áramok egzakt módon történő mérését, hogy a felhasznált energia számlázható legyen. A Császári Szabadalmi Hivatal 52 793-as lajstromszámát viseli Bláthynak egyik, talán legnagyobb jelentőségű találmánya, a váltóáramú számlálókészülék, köznapi nevén a villanyóra. A szabadalom bejelentése 1889. szeptember 3-án történt.

12 A találmány tárgya egy olyan elektromos készülék, ami egy meghatározott időintervallumban a felhasznált váltakozó áramot mérni képes, és egy forgó tárcsa segítségével az értéket leolvashatóvá teszi. Maga a számlálókészülék tulajdonképpen egy fémből készült forgó tárcsából áll, amely két, vagy akár több ellentétes fázisban lévő elektromos mező hatásának van kitéve. A fázisok egymáshoz képest mért eltolását azáltal érhetjük el, hogy az egyik elektromagnetikus mezőt (vagy egyik csoportját ezeknek a mezőknek), a főáram kelti, míg a másikat (vagy a mezők másik csoportját) egy öngerjesztésű tekercs hozza létre, az áramkör két olyan pontja között elágaztatva, amelyek között a felhasznált elektromos áram mennyiségét mérni kívánjuk. A mágneses mezők viszont, a Ferraristói ismert elrendezéssel ellentétben, nem a tárcsa belsejében kereszteződnek, hanem egymástól függetlenül annak különböző részeit érintik.

13 11 MOL Z 427 Ganz Villamossági-, Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt. Szabadalmi Osztály iratai. 3. cs. 14. tétel. 13. 13 L. az 1. számú ábrát! 42