Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Körösmezei András: Bláthy Ottó Titusz működése a Ganz Villamossági Gyárban / 38–46. o.

vízturbinák, illetve a transzformátorokkal nagyfeszültségűvé alakított villamos energia nagy távolságra való gazdaságos eljuttatásának lehetősége. Mivel időközben a római gőzüzemű erőmű igénybevétele rohamosan nőtt, Pouchain — a római gáztársaság igazgatója — nemsokára vízerőközpont létesítését határozta el. Mivel a Ganz-gyár által szállított áramfejlesztő rendszer kifogástalanul működött, így a víz energiáját hasznosító tivoli erőműhöz szükséges berendezések legyártására is a Ganz-gyár kapott megbízást. Ezt az első, nagyobb szabású, határozottan kultúrtörténeti jelentőségű vízerőközpontot, amely Tivoliban, Maecenas villájának romjai mellett épült fel. 1892-ben kezdett üzemelni, hat, egyenként 350 lóerős, 170 percenkénti fordulatú, és három, egyenként 50 lóerős, 375 percenkénti fordulatú turbinával szerelték fel.

7 A nagyobb turbinák a velük közvetlenül kapcsolt 30 pólusú, 5100 voltos, 42 periódusú, váltakozó áramú generátorokat, míg a kisebbek a gerjesztőgépeket hajtották. A turbinákat fordulatszabályzókkal is ellátta a Ganz-gyár. Ezek a szabályozókészülékek voltak az elsők, amelyek kielégíthették egy nagyobb kapacitású vízerőmű igényeit is, sőt az ezután épített erőművek fordulatszabályozói is ezek elvén készültek és működtek. Az áramot a tivoli erőműtől egy 25 km hosszú felszíni vezetéken juttatták el a Porté Piavéig, ahol az egy 32 db transzformátorból és megfelelő kapcsoló berendezésből álló alállomásra érkezett. Innen az áramot föld alatt, egyrészt a magánfogyasztást ellátó transzformátorokhoz, másrészt a közvilágítási ívlámpasorokhoz vezették. A felszerelt transzformátorok, összesen 227 db harminchármasával, illetve harmincnégyesével egy-egy sorba kapcsolt, 14 amperes, 380 V kapocsfeszültségű, 14 órai égéstartamú Ganz-típúsú ívlámpát tápláltak. Ezt a telepet eredetileg túlnyomóan világítási áram szolgáltatására használták, a motorikus terhelése elenyésző volt. 1895-től azonban már igénybe vették a római közúti vasút árammal való ellátására is. Ez az utóbbi esemény kimagasló jelentőségű volt az elektrotechnika fejlődésében, hiszen ez alkalommal vittek át először erőátviteli célokat szolgáló villamos energiát, gazdaságos módon 30 km távolságra.

8 A Tivoliban megépített, vízturbinákkal hajtott áramfejlesztő rendszer megfelelő működéséhez elengedhetetlen volt a váltakozó áramú generátorok párhuzamos járatása, melyeket először szinkronba kellett hozni. Hogy a párhuzamosan kapcsolandó gépekkel Bláthy ezt meg tudja tenni, először egy szellemes kapcsológépet szerkesztett,

9 amelynek segítségével ezt a feladatot el lehetett végezni. A kapcsológép működési elve a következő volt: a párhuzamosan kapcsolandó generátort először terhelő reosztátra

10 kapcsolta, majd addig terhelte, amíg az a hálózattal szinkronba nem jött. Bláthy ezt 1888-ban már a gyakorlatban is alkalmazta a Cerchi-erőmű építésének második szakaszában, sőt a párhuzamos kapcsolásban járó generátorüzemet be is mutatta egy német elektrotechnikusnak, Erasmus Kittelernek, aki utóbb ennek ellenére 7 Magyar Országos Levéltár (= MOL) Z 425. Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. Titkárság iratai. 27. cs. 90. tétel 263. 8 Uo. 263-264. 9 Dr. Bláthy Ottó Titusz jubileuma. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, LXVII. Bp., 1933. július 30. 27-34. sz. 162. 10 A reosztát olyan készülék, amelynek segítségével valamely elektromos áramkörbe változtatható ellenállások iktathatok be. 40