Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Farkas József: A gödöllői koronauradalom felügyelete és igazgatása a dualizmus idején / 20–37. o.

sági titkár és ebben a minőségben hozzá tartozott a gödöllői uradalom. Valószínűsíthető, hogy az ambiciózus fiatalember magát tartotta a jószágigazgatói poszt várományosának, amikor arra Beniczky kapott megbízást. Most vélhetően bosszút állt, hiszen terjedelmes feljelentést küldött a minisztériumba. Ebben súlyos vádakkal illette az igazgatósági titkárt és a számtartót, a számtartói hivatalt stb. Ezzel további vizsgálatok sora indult el. Minden magyarázat adott volt a minisztériumi főtisztviselők számára, hogy miért nem termel több jövedelmet a gazdaság. Ezután mind az Állami Számvevőség elnöke, mind Hideghéthy osztálytanácsos az uradalom bérbeadását javasolta, majd később — az udvar érdekeit megértve — megelégedtek az isaszegi és a kerepesi ispánság bérbeadásával. A két ispánság esetében megkezdték a részletes leltárak készítését. Közben híre kelt, hogy a főudvarmesteri hivatal nyomásának engedve az erdészet felügyeletére létrehozzák a vadászati hivatalt. Ezek a mendemondák lassan eljutottak Beniczkyhez is. A jószágigazgató végül 1873. szeptember 2-án benyújtotta lemondását a miniszternek. Aláírása alá nem kis iróniával biggyesztette oda, hogy Őfelsége Kamarása, ami nem volt egyébként szokása. A fontos döntések ekkorra valójában már régen megszülettek, csak az igazgató lemondását és a gazdasági év befejezését kellett megvárni velük. Már július 16-án összeült egy bizottság a pénzügyminisztériumban Buday Sándor, Hideghéthy Antal, Peterdy Gábor tanácsosok, Hegedűs Ferenc minisztériumi titkár és Bujtor János számtiszt részvételével, hogy döntsenek a gödöllői és óbudai jószágigazgatóságok egyesítéséről. A korábbi álláspontot — amelyet a miniszter is helyeselt —, miszerint az új igazgatóság központja Gödöllő legyen, elvetették, helyette Óbudát javasolták. Döntöttek arról is, hogy az igazgatósági titkárt és a számtartót menesztik, a számvevőséget felszámolják, a ki- és befizetéseket pedig a gödöllői adóhivatal végzi majd egy tiszt odahelyezésével. Megállapították, hogy Gödöllőn, mivel ott az úrbérrendezés minden településen megtörtént 1867-re, az ügyész is feleslegessé vált. Megmaradt az orvos és a mérnök posztja, akik viszont közvetlenül az óbudai jószágigazgató alá tartoztak. Végül arról döntöttek, hogy a gödöllői helyi igazgatás csak egy gazdasági hivatalra szorítkozhat, élén a kasznárral. A kasznárt ellenőri feladatokkal is felruházták az ispánok fölött. Az ispánokat pedig a már kialakult feladatokkal bízták meg. A bérbeadás azonban nem sikerült, mert a minisztérium elvárásai szerinti bérlő nem jelentkezett. Az újabb átszervezés során 1874-ben a főudvarmesteri hivatal felügyelete alatt létrehozták a K. und K. Hofjagdamt zu Gödöllőt. A vadászati hivatal élén a fővadász állt, az ő feladata lett az udvari vadászatok megszervezése és bonyolítása. Ebben a tekintetben az erdőhivatal fölé rendelték. Az erdőhivatal folytatta továbbra is a vadgazdálkodást, a vadak etetését, számba vételezését, továbbá meghatározta az évente kilőhető vadak számát, ám a vadászatokon az erdészeknek a vadászati hivatal utasításai szerint kellett részt venniük. Az erdészet mindezek ellenére nyertese lett az átszervezésnek. A számtartóság felszámolása után önálló számvivőt alkalmazhattak, a jószágigazgatóság felügyelete formálissá vált. Az erdőhivatal vezetője a minisztérium Erdészeti osztályával állt kapcsolatban. Az erdőkincstár és az Erdészeti osztály felügyelete 1874-től szakmai hozzáértéssel párosuló felügyeletet jelentett és nyugalmat biztosított. 30