Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Tánczos-Szabó Ágota: A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárának népbírósági fondjai / 14–19. o.

„... a beismerést bántalmazása miatt tette meg, e bántalmazástól joggal tarthatott a népügyész előtti kihallgatásakor is, midőn vádlott még mindig a nyomozó osztály őrizetében volt."

5 A bírósági szakasz iratai: a tárgyalási jegyzőkönyvek, az írás- és orvosszakértői vélemények és egyéb mellékletek a legmegbízhatóbb forrásaink. A bírósági szakaszban tett vallomások során derültek ki a rendőrségi kegyetlenkedések, a vádlottak visszavonták nyomozati és ügyészségi vallomásaikat, továbbá aktivizálódhatott a védelem, amely szintén tanúvallomásokkal próbálta megcáfolni a vádakat. A népbíróságok — ha az ártatlanságot nem tudták kellően bizonyítani — gyakran döntöttek a vádlott bűnössége mellett, azon az alapon, hogy a bűncselekmény elkövetésének ténye nem kizárható. Rendszeresen mellőzték a védelem tanúit és egyéb indítványait. (Előfordult, hogy a védelem írásszakértőt kért annak megállapítására, hogy a politikai nyomozati jegyzőkönyvön található aláírás egy súlyosan bántalmazott embertől származik.) Jó példa a védelem akadályozására az a per, amely során a vádlott tanúi kihallgatására vonatkozó kérését a tanácsvezető bíró a következőkkel utasította el: „Örüljön, hogy így úszta meg az ügyet, bűnéért akasztás járt volna, maradjon csak nyugodtan."

6 Ha a vádlottat felmentették, a szabadlábra helyező végzés ellenére is intern áltathatta a politikai rendőrség. Vádejtések után előfordult, hogy maga a népügyész kérte közigazgatási eljárás foganatosítását mondván, hogy az „ex-vádlott" politikailag megbízhatatlan. Megesett olyan is, hogy a testileg-lelkileg meggyötört vádlott a felmentő ítélet előtt nyolc nappal cellájában felakasztotta magát. A helyi közélet prominens szereplőinek perei zömmel hiányoznak népbírósági fondjainkból. A nyilas időszak alatt magukat exponált tisztségviselők, pl. a kecskeméti Liszka Béla polgármester, Balásfalvy Kiss Endre alispán és Horváth Ödön főispán ügyeit csak a korabeli sajtótermékek hasábjairól ismerjük. Az egyetlen országos érdeklődésre számot tartó pert — a Héjjas-p&rt — is a Budapesti Népbírósághoz tették át Kecskemétről 1945-ben. A meglévő periratok terheltjei a korszak jelentéktelen" szereplői (bundista földművesek, kisnyilasok, hivatalnokok, értelmiségiek stb.), politikailag, erkölcsileg megtévedt, vagy ártatlanul meghurcolt emberek. A bajai és a kalocsai népbíróságok meglevő anyagának 60-62%-át a Duna-Tisza közén levő sváb települések lakói elleni eljárások teszik ki. A második világháború során a német birodalmi politika támogatójaként kompromittálódott Volksbund szervezet tagjait a háború után hazaárulónak bélyegezve perbe fogták. A Volksbund vidéki csoportjainak tevékenysége a kutatások mai állása szerint kevéssé ismert, községi anyagainkban néhány alakulási okirat, tagnévsorok, különböző rendezvények megtartásához szükséges engedélykérések lelhetők fel. A Volksbundra (úgyszintén a különböző fasiszta pártokra) vonatkozó legtöbb iratot valószínűleg közvetlenül a háború után elégették vagy elrejtették. A népbírósági tárgyalások idején még biztosan léteztek különböző listák és nyilvántartó könyvek,

7 hiszen ezekre mint bizonyítékokra számos utalás történik a perek folyamán. Bár ilyen dokumentumok ma már nem találhatók a peranyagok 5 BKMÖL XXV. 18. A Kecskeméti Népbíróság iratai (= BKMÖL XXV. 18.) NB 208/1948. 6 BKMÖL XXV. 18. NB 131/1945. 7 A rendőrség és a szovjet hadsereg foglalta le a Volksbund szervezetek és egyes fasiszta pártok iratait, valószínűleg a fóldigénylő bizottságok őrizetében is voltak taglista-másolatok stb. 16