Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - MÉRLEG - Majdán János: Lengvári István-Ódor Imre (szerk): Baranya emlékszám az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére / 67–74. o.

ségek. Pécsett sem a Bécsben kiadott új egy- és kétguldenesek, sem a Kossuth aláírásával megjelent egy- és kétforintosok nem játszottak fontos szerepet. A császári katonaság februári városba történt bevonulása után elrendelt közpénztári átvizsgálások után mindössze húsz darab százforintos magyar bankók erőszakkal váltattak vissza a megyével. Történt mindez akkor, amikor az osztrák katonákat — elegendő pénz híján — Baranyában is még egy és kétforintos Kossuth bankókkal fizették! A hónap végén vált egyértelművé, hogy a magyar bankjegyeket ki kell vonni a város pénztárából, és ezt — valamint a korábban Eszékre kölcsönadott Kossuth bankókat — hosszadalmas, de ügyes megoldásokkal gyakorlatilag átváltották osztrák pénzekre. A rövid magyar visszatérés ellenére sem növekedett a városban és a megyében a Kossuth bankók száma, és az 1849. július 14-től elrendelt ismételt ellenőrzések alkalmával sem érte komoly veszteség a polgárokat. A megye területéről október hetedikéig összesen 850 forint címletű magyar bankjegy került elégetésre. Ezek között volt a Szentlörincröl egyedül bejelentett ötforintos, amelyet egy helyi cigányasszony szolgáltatott be! A cikk adatai alapján egyértelműen kijelenthető, hogy az országban nagy veszteségeket okozó pénzváltás Baranyában és Pécsett a másfél év alatt egy esetben sem okozott nagyobb veszteségeket. A szabadságharc leverése utáni időszakról írt Pordán Ildikó két feljegyzés alapján. A törökországi emigráció és „hétköznapjai" László károly és Perczel Miklós naplóiban címmel közreadott tanulmányában. A konkrét írások elemzése előtt az emigránssors lélektani hátteréről szól a szerző. Az összegzésben jól alátámasztva mutatja be a hazájától messze távolban élő személyek túlzott érzékenységét, az egyéni életút és a történelmi sorsfordítók szoros kapcsolódását. Egy másik alfejezetben szó esik az emlékezés műfajairól, amelyben határozottan elkülöníti a naplót a vele rokonságban álló krónikától, emlékirattól és önéletrajztól. Úgy foglal állást, „hogy míg a krónika a történetíráshoz tartozik, a memoárnál, önéletírásnál, naplónál viszont az adott műtől függ a meghatározás." A naplók a pillanatnyi benyomásokat rögzítve, időnként a hátteret nem ismerve készült feljegyzések, amelyekben a korhűség és a pontosság a forrásértékű. Ilyen írásai vannak László Károlynak és Perczel Miklósnak, akik követték Kossuthot a török emigrációba. A két személy közül Perczel az ismertebb és a kötetben több alkalommal is említésre került. László Károly 1848-tól 1870-ig vezette naplóját, amelyet az tesz igazán érdekessé, hogy a Kormányzóelnök biztonságára vigyázók egyikeként, majd személyi titkáraként gyakorlatilag mindent látott és hallott Kossuth környezetében. Mindketten hazatértek és a kiegyezés utáni állam keretei között éltek még évtizedekig. írásaikból töredékek, szerkesztett változatok láttak napvilágot, de a teljes elemzést a szerző vállalta magára. Az emigráció első — és általában a legnehezebb — időszakáról írt feljegyzéseket elemzi a cikk. Ebből egyértelműen kiderül, hogy egyfelől Kossuth mindent elkövetett saját vezető szerepének ismételt és korlátlan elismertetésére — még a sorstársak között is! Másfelől érződik a vitákból a feszültség, amely időnként párbajokhoz is vezetett. A naplók elemzése az emigráció időrendi eseményeit követi. Vidin és Sumla után a hatvan főre apadt magyar csoport Kütahia lakásaiba költözik. Kossuth sem a mohamedán hitre történő átállást, sem a hazatérést, vagy szökést nem akadályozta, nem ellenezte. Aki viszont maradt, annak — a napló szerint is — egyértelműen el kellett fogadnia döntéseit és vezető szerepét. Nagyon érdekesek a mindennapi életről szóló feljegyzések. Bár a török kultúra, az ottani szokások igen eltértek a magyarok által ismertektől, de a bemutatott feljegyzések alapján mind László, mind Perczel egybehangzóan írta: „Mennyivel szerencsésebbek azok, kiket jó sorsuk a 'pogány' török karjaiba vezetett!" A tanul73