Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - MÉRLEG - Majdán János: Lengvári István-Ódor Imre (szerk): Baranya emlékszám az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére / 67–74. o.

A tavaszi pécsi események részletes bemutatása után Pálmány Béla Az első népképviseleti országgyűlési választások Magyarországon címmel írt tanulmányában az adott témáról rövidített formában mindent lényeges adatot megtudhat az olvasó. Kiváló példa Az 1848. július 5-én összeült Nemzeti Gyűlés Felsőházába meghívott magyar és erdélyi tagok száma alatt közreadott részletes elemzés, amelyet a korszak két nagy fontosságú országgyűlésével — az 1825-27. és az 1832-36. évivel — vetett össze a szerző. A királyi meghívólevéllel rendelkező 792 főpap és mágnás közül 267 személy vett részt a törvényhozás munkájában. Egyet kell érteni Pálmány Béla megállapításával, miszerint a főrendek magas részvételi aránya eleve kérdésessé teszi a korábbi időszakban „hazaárulónak" és „ellenforradalminak" minősített mágnásokra akasztott jelzőket, a gyakorlati tevékenységükkel pedig igazolták a polgári elképzelések térhódítását soraikban. Hasonlóan jól használható a 450 kerületi mandátumot elnyert népképviselő társadalmi állását és anyanyelvét bemutató összegzés. Különösen az oktatásban hiányzott eddig egy ilyen jól kezelhető összefoglalás, melynek elolvasása és értékelése egy középiskolás számára is megoldható feladat, de a főiskolai és egyetemi hallgatók szigorlati felkészüléséhez is jó áttekintést ad. A Pestre útnak indult politikusok életrajzát írta meg Odor Imre Az első népképviseleti országgyűlés baranyai követei címmel. A hét követről kisebb-nagyobb írások korábban már jelentek meg, de a kötetben közreadott hosszú elemzések a korabeli Közlöny — Hivatalos Lap és más feldolgozások mellett eredeti forrásokra alapozva is készültek. Ezekből különösen a Drzavni Arhiv Hrvatske Viroviticka Zupanije Urbarialia átvett használatát tartom okos ötletnek, amelyben a szerző kiválóan kihasználta a szomszédságból adódó előnyöket és jelezte: a horvátországi uradalmak forrásai között sok, magyar történeti szempontból feltáratlan és kiaknázatlan iratanyag áll a kutatók rendelkezésére. A hét képviselőből a már Nagy Imre Gábor tanulmányában említett Aidinger Pál mellett az országosan ismert Táncsics Mihály, a kiterjedt családi rokonsággal bíró bonyhádi Perczel család egy kevéssé feltűnő, csendes alakja, Vince volt a három politikai körökben közismert személy. A mohácsi kerületből a helyben élő Bencze Ignác ügyvéd kapott mandátumot, akit halálig titkosrendőri megfigyelés alatt tartottak, mivel még Szegeden is aktív tagja volt az országgyűlésnek. Hegedűs Imre pécsváradi ügyvéd szintén az utolsó percig aktív képviselő volt, aki a felelőségre vonás után megélte a politikai viszonyok rendeződését, a kiegyezést is. A bükkösdi körzetből mandátumot kapott Angyal Pál a nemzetiségi ügyeket tárgyaló szegedi ülésen is hozzászólt a témához, és vele esett meg a baranyai követek közül, hogy beválasztották a kiegyezési tárgyalásokat folytató, majd lezáró parlamentbe. A pesti országgyűlésbe küldött követek közül a baranyavári járásból delegált Barthos Ede változtatott legjobban politikai álláspontján, és bár még Kossuth Pénzügyminisztériumában is dolgozott, a szabadságharc után adóhivatali állást vállalt, és emiatt a kortársak megvetették. A személyek részletes pályafutásának bemutatása egyúttal lehetőség arra, hogy a forradalom résztvevőit a szerző emberközelből ismertethesse meg. A tanulmányok logikai sorrendjébe látszólag nem illő dolgozatot közöl Hudi József: Dunántúli parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán címmel. A dolgozat érdeme, hogy a más szerzők által közreadott jobbágyfelszabadítás! adatokat — a 620 000 telkes jobbágy és a 920 000 zsellércsalád — és a paraszti mozgalmak típusait tömören összefoglalja. Ezek után megállapítja, hogy a „hagyományosan konzervatív felfogású parasztság a Dunántúlon 1848-ban nem egy határozott ideológia jegyében, hanem helyzetének 68