Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Lakatos Andor: A katolikus levéltárak. Múlt és jelen / 51–59. o.

nyékben is folyamatosnak mondható), az ügyfélszolgálat és a szaporodó adminisztratív teendők. Ezek mellett sajnos kevés energia jut iratrendezésre, segédletkészítésre, pedig nagy szükség van erre a munkára: középszintű (vagyis iratsorozatok, raktári egységek szintjén tájékoztató) kiadott segédlete 2300 ifm iratnak van, ami a teljes katolikus anyag kb. 20%-a. A katolikus egyházi levéltárakkal kapcsolatos kiadványok száma összesen ötven. Ennek kétharmada önálló kiadvány (könyv, füzet), egyharmada tanulmány jellegű publikáció. Ha kiadási idő szerint tagoljuk őket, akkor láthatjuk, hogy az 1950 előtti (11) és az 1950-1990 közötti (13) kiadványok számának összegét meghaladták az 1990 utáni kiadványok (24:26). A rendszerváltás után tehát felgyorsult a kiadványmunka, a kiadványok megjelenése. Átalakult viszont témájuk, struktúrájuk: legnagyobb mértékben az ún. „hasznos kiadványok", a levéltárak szempontjából is hasznosítható adattárak, levéltár-történeti, archontológiai stb. munkák, ül. a forráskiadványok száma szaporodott az utóbbi évtizedben. A levéltári anyagot ismertető segédletek terén, különösen a középszintű segédleteket tekintve, nem történt lényeges előrelépés, sőt az elérhető kiadványok zöme ezen a téren továbbra is régi, általában 1950-1980 közötti. A segédletek között pozitív kivételt jelentenek az alapszintű, néhány oldal terjedelmű levéltár-ismertetők és a darabszintű (egyes iratok szintjén ismertető) segédletek (ilyenek készültek pl. a levéltárak térképállományáról és a helytörténetírás szempontjából nélkülözhetetlen egyházlátogatási jegyzőkönyvekről), de ezek jórészt központi, valamennyi levéltárat bemutató kezdeményezéseknek köszönhetőek, általában egy-egy sorozat részeként jelentek meg. A forráskiadványok elsősorban középkori okleveleket, egyházlátogatási jegyzőkönyveket (ún. kánoni vizitációkat) érintettek, valamint a levéltárak egy-egy frekventáltabb részét, pl. címeres iratokat, régi pecsétek anyagát mutatták be. A jövőben a további forrásközlések (esetleg több levéltár együttesen készített, tematikus forráskiadványai) mellett, a közép- és darabszintű segédletek levéltárankénti kiadása jelenthetne mind a kutatók, mind pedig a levéltárak számára előrelépést. Az elmúlt években a katolikus levéltárak működésében (is) egyre fontosabb szerepe lett a pályázati lehetőségeknek. Az 1996 óta rendelkezésre álló nyilvános magánlevéltári támogatásból elsősorban beruházási jellegű kiadások, a levéltári munkához szükséges modern eszközök beszerzése történt meg, a veszélyeztetett levéltári anyag megmentését szolgáló, 1998 óta létező támogatás pedig mára az állományvédelmi feladatok, restaurálás, polcrendszerek, dobozok, tárolóeszközök beszerzésének legfontosabb forrásává vált. A Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázati kiírásai elsősorban a segédletek készítését, a kiadványmunkát támogatták. A személyi állomány túlterheltsége ellenére megkezdődött a levéltárak régi, 1950. évi állapotát tükröző fondjegyzékek (a levéltárak nagyobb iratcsoportjairól tájékoztató, alapvető segédletek) felülvizsgálata, továbbfejlesztése. A jövő fontos feladata lesz a plébániákon lévő iratok rendezése, szükség esetén beszállítása, amely egyébként raktározási problémákat is felvethet, mivel a legtöbb levéltár nem rendelkezik jelentősebb szabad raktári kapacitással. A levéltárosok között élénkültek a szakmai kapcsolatok, a találkozásokra évente többször is alkalmat adnak a levéltáros egyesületek és az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ rendezvényei. Az elmúlt évtizedben tehát igen nagy változások történtek mind a személyi, mind pedig a működési feltételekben. Minden nehézség ellenére — tudva azt, hogy még óriási munka, rengeteg feladat áll előttünk — megállapítható, hogy a katolikus levéltárakban a kor színvonalán álló, kiváló szakmai 58