Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - Paksy Zoltán: Egy zalai képviselőválasztás tanulságai. Alsólendvai választókerület, 1932 / 45–50. o.

ország pénzügyeit, itt állunk olyan kiadásokkal, amelyek nemhogy egy megcsonkított, legyőzött államnak, hanem a régi Nagymagyarországnak is túl magasak lennének, és itt állunk az elviselhetetlenül magas adókkal, amiket behajtani sem lehet." Kresz legfontosabbnak az értékesítési válság megoldását tartotta (állat, bor, mivel a helybelieket leginkább ez érintette). Ezt — nézete szerint — elsősorban jó külgazdasági politikával lehetne megoldani. Szűkíteni akarta az agrárolló árrését, valamint pénzügyi szakemberként síkra szállt a mezőgazdasági hitelezés megkönnyítéséért, valamint a kamatok csökkentéséért. Ez utóbbi magas voltát azzal magyarázta, hogy a külföldi országok is magas kamatra hiteleznek Magyarországnak, ezért a magyar bankok már csak e kamatok felett tudnak továbbhitelezni. Hivatkozott arra, hogy a Magyar Bankszövetség, amelynek ő az elnöke, évente 250 ezer pengőt költ jótékony célokra, élelmezésre, gyermekek ruháztatására, nyaraltatásra. (Összehasonlításnak 1. a kampányra szánt összegeket!) Kresz programja valóban tartalmasnak és előremutatónak látszott, a gond azzal volt, hogy az emberek már sok ilyet hallottak, de változni soha nem változott semmi. A döntő szót kortesei szerint is a pénznek kellett kimondani: „Kresz ismeretlen, az ő biztos győzelme, vagy bukása azon fog múlni, hogy idejében eljut majd a pénz, vagy ahogyan itt mondják a „guba", „koksz" a szavazók kezeibe. [...] Több család, ahol apa, anya és a család néhány tagja szavazó, úgy számít, hogy per koponya mondjuk 5, vagy 10 pengőjével kerül egy kis ruha, rékli, nadrág a famíliának télre."

20 A dolog úgy tűnt működik, sőt egyes községek összefogtak, mint pl. Kerkaszentkirály, ahol a közbirtokosság a szavazataiért 1200 pengőt és egy bikát kért. A szolgabíró szerint „valószínű meg is kap, mert megéri."

21 Kresz elindulásával Neugebauer esélyei jelentősen csökkentek, úgy látszott, hogy a választás a kormánypárti és a kisgazda jelölt között fog eldőlni. Az ajánlásokat azonban ennek ellenére mindhárom jelöltnek sikerült összegyűjtenie; ezzel jogot szereztek az induláshoz. Ezt a tényt Kresz tábora örömmel nyugtázta, úgy értékelték, hogy ez a malmukra hajtja a vizet, mert így az ellenzéki szavazatok megoszlanak, és ha nem is az első körben, de a pótválasztáson mindenképpen megszerzik a mandátumot. A választás napja június 24-ére esett. Az előzményekből okulva a választási bizottság a karhatalom megerősítését kérte a főispántól, „mert a nép hangulata fel van izgatva, s így rendzavarástól alaposan tartani lehet."

22 A választási elnök a rendelkezési állományon felül további 19 járőr (azaz 38 csendőr) ki vezénylését látta szükségesnek a kerületbe. A választás napján végül az események meglepően alakultak. A voksolás az első pillanattól kezdve lefutottnak látszott, a választók ugyanis tömegesen szavaztak — Némethy Vilmosra. „Én, látva a katasztrofális helyzetet, 11 óra előtt kiadtam a jelszót, hogy dr. Kresz Károly visszalép, és a harcot a közrend fenntartása érdekében fel nem veszi, mert mint becsületes és tisztességes, hazafias gondolkodású ember nem akarja az élet és vagyonbiztonságát szavazó híveinek kockáztatni." — írta Kresz „kampányfőnöke", Ocskay Rudolf* roduktív szférába áramlott, így a kamatterheket valóban egyre nehezebben lehetett kitermelni. BERKND T. IVÁN-SZUHAY MIKLÓS: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848-1944. Bp., 1973. 218-221. 20 ZMLFőisp. biz. 47/1932. 21 Uo. 22 ZMLDöisp. biz. 38/1932. 2Í Uo. 49