Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület jogszolgáltatása / 15–33. o.

A határ nagyobb részét legeltető állattartással hasznosították, kisebb részén ekés földművelést folytattak. Ki-ki annyi földet szántott fel, amennyinek megműveléséhez elegendő igaereje volt. A szabadfoglalásos földközösség fokozatosan alakult újraosztásos földközösséggé. Az eltelt évszázadok alatt önálló politikai egységgé és hatósággá formálódott koronabirtok 1702. március 22-én 500 000 rajnai forintért került a Német Lovagrend tulajdonába. Az eladatás a Jászkun Kerület alig néhány éve stabilizálódott törvényhatóságát megfosztotta politikai előjogaitól és hatalmas mértékben megnövelte lakosságának anyagi terheit. A jászkunsági nép annak ellenére, hogy jobbágy sorsba taszították, megtartott, illetve kialakított bizonyos szervezeti függetlenséget a földesúrtól és adminisztrációjától. A Jászság és Kunság taksás jobbágyai az eladottság korában is őrizték a szabadság tudatát, amelynek gyökerei a középkori autonómiából táplálkoztak. Mindez jó alapnak bizonyult később az óhajtott jogok visszaszerzéséhez. A beiktatás után a Lovagrend kiépítette a maga adminisztrációját. A főkapitányi tisztet kinevezett adminisztrátor töltötte be. Az alkapitányt a Lovagrend hozzájárulásával határozatlan időre választották, hatalma névleges volt, de mint választott tisztségviselő élvezte a helységek bizalmát. A választott kapitányok közgyűléseket csak a kinevezett földesúri provisorok engedélyével és jelenlétében tarthattak. A helységek önkormányzati közigazgatása megmaradt, sőt egyre differenciáltabb lett. Az összeírások minden jászkun településen a környező mezővárosok igazgatásához hasonló közigazgatási szervezetről tanúskodnak. 1705-ben a jászok összeírása már minden község élén főbírót mutat, voltak jegyzők, hadnagyok, tizedesek, vagyis a politikai és a rendészeti igazgatás szervezetten működött.

6 A tisztségek kapitány, hadnagy, tizedes megnevezése a középkori katonai szervezet emlékét őrizte, de a 17. század közepén működött parasztvármegye hasonló nevű, katonai jellegű tisztségeire is utalhatott. Az egyes helységek maguk választották tisztségviselőiket. Bár teljes autonómiáról szó sem lehetett, bírósági gyakorlatukban a választott tisztségviselőik számon tartották az egykori kiváltságokat. A községekben az 1720-as évektől már mindenütt jegyzőkönyveket vezettek a tanácsok üléseiről. A tilalom ellenére a községek vezetői titokban gyűléseket tartottak Jászberényben, és közös panasziratokat szerkesztettek a Lovagrendhez és Bécsbe, az Udvari Kamarához, Titkos közgyűléseik megbízásából 1711-től küldötteik voltak Pozsonyban, akik privilégiumaik alapján az eladatás megszüntetésén fáradoztak. Mivel a Lovagrend reményeit nem váltotta be a megvásárolt koronabirtok, 173 l-ben eladta.

7 Az adásvételhez az uralkodó előzetesen hozzájárult. A törvénytelen

8 eladás tehát megismétlődött, azzal a különbséggel, hogy a kerületek új tulajdonosa a Pesti Invalidus Ház lett. Az adminisztráció keretei alig változtak. A földesúri igazgatást kinevezett földesúri tisztek végezték: a hármaskerületi adminisztrátor {Podhradszky György), a három kerületi inspector, az adószedők és a földesúri ügyész. Az új földesúr feltételesen, azaz országgyűlési jóváhagyáshoz kötötten megkapta az úriszéki bíráskodás jogát, viszont 1741-ig az uralkodó nem hívott össze országgyűlést. A 6 MOL U et C 110:39. Conscriptio Jazigum, 1705. 7 1731. április 26-án III. Károly uralkodói felségjogon aláírta az adásvételi szerződést. 8 Az eladatáshoz, mivel koronabirtokról volt szó, országgyűlési jóváhagyás kellett volna. L.: KISS JÓZSEF: A JÁSZKUN KERÜLET PARASZTSÁGA, i. m.; KlSS JÓZSEF.: A Pesti Invalidus Ház jászkunsági földesurasága l73l-l745. Bp., 1992. 17