Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 1. szám - Albrechtné Kunszeri Gabriella–Czikkely Tibor–Körmendy Lajos: A nem hagyományos levéltári anyagok archiválása / 3–38. o.

részt — és a levéltárakat ez érinti — a múltban létrehozott különböző formátumú filmek kezelése, átmásolása, hosszú távú megőrzése tárgyában fontos. A formátumok közötti átjárhatóság elvi, szakmai-módszertani kérdései tisztázottak, azok kiválasztását, alkalmazását a konkrét feladat határozza meg. Pl. egy hagyományos mozgófilm átírható video-formátumra, ill. DVD-re is (fordítva a dolog értelmetlen). A videóról filmszalagra történő visszaírás módszerét alkalmazzák, de nem archiválási munkáknál. Természetesen adott formátumon belül is lehetséges másolás, különböző módosításokkal, beavatkozásokkal is. Pl. hagyományos mozgófilm másolása másik mozgófilm-szalagra, vagy mágnesszalag másolása mágnesszalagra. Itt meg kell jegyezni, hogy a DVD-t kivéve másoláskor mindig veszítünk a képminőségből, ez mágnesszalagoknál a legjelentősebb. Az átírások, másolások megfelelő gépparkot igényelnek, és ez teszi (a hozzá kapcsolódó szakértelemmel) a munkát nagyon specifikussá. A levéltáraknak minden ezirányú lépést alaposan meg kell fontolni, elsősorban a költség-vonzat miatt. 2.3. Hangfelvételek Hangfelvételek alatt — a mi esetünkben — azokat az emberi beszédhangokat értjük, amelyeket valamilyen mágneses hangrögzítő segítségével vittek fel adatrögzítőre. A zenei és más jellegű hangfelvételek őrzése más intézmények feladatkörébe tartozik. A levéltárak hanganyagai értelemszerűen különböző tárgyalások, konferenciák, ülések stb. hangfelvételeit tartalmazzák, tehát az írott dokumentumokkal mutatnak analógiát. A hangfelvételek során a hangfrekvenciás rezgéseket a hangrögzítő berendezés elektromos jellé alakítja és remanens (maradó) mágnesség ingadozásaként rögzíti a jelhordozó bázisra. A mágneses (audio) adathordozók tartalmát digitális adathordozóra is át lehet vinni (digitalizálni), tehát alapvetően két formátumot különböztethetünk meg. 2.3.1. Mágneses hanghordozók A mágnesszalagok egy hordozóanyagból és az arra felvitt mágnesezhető rétegből állnak. Hordozóként az 1970-es évekig cellulóz-acetátot és PVC-fóliát is használtak, ma már kizárólag poliészterből, és ennek hőkezelt, nyújtott változatából (mylar) készítik, amelyeknek fizikai tulajdonságai sokkal jobbak: keményedésre, törésre nem hajlamosak, maradó nyúlásuk csekély, szakítószilárdságuk és rugalmas nyúlásuk nagy. A hordozóréteghez kötőanyag rögzíti a jelhordozó diszperziós réteget. A kötőanyag tartalmaz oldószereket, nedvesítőszereket, lágyítókat, oxidációgátló stabilizálókat, kenőanyagokat, kormot, ásványi porokat, gombaölő anyagokat. A jelhordozó diszperziók mágnesezhető anyaga vörös vasoxid, vörös vasoxid-kobaltoxid, fekete vasoxid-kobaltoxid vagy fekete vasoxid-krómdioxid keverék. A mágneses adathordozókat (magnószalagokat) szalagrendszerük szerint két csoportra osztjuk: orsós ill. kazettás szalagokra. 2.3.1.1. Orsós hangszalagok • szélességük ált. 6,25 mm (a stúdiószalagok ennél szélesebbek) • vastagságuk 18-47 \im között van 10