Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Körösmezei András: Bláthy Ottó Titusz működése a Ganz Villamossági Gyárban / 38–46. o.

KÖRÖSMEZEI ANDRÁS BLÁTHY OTTÓ TITUSZ MŰKÖDÉSE A GANZ VILLAMOSSÁGI GYÁRBAN A modern magyar ipar első bizonytalan lépteit a reformkorban tette meg, igazi fellendülése azonban csak a kiegyezés után indult meg. A nagyipari üzemek (RimamuránySalgótarjáni Vasmű Rt., Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár Rt., Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., Láng Gépgyár Rt.) születése mind a reformkorra vagy még korábbra tehető. E korai alapítású üzemek szívósnak bizonyultak, válságos periódusaikat is átvészelték. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az 1881. évi XLIV. törvényben az állam elsősorban az újabb gyáralapításokat részesítette kedvezményben,

1 mégis a már meglévő vállalkozások kezdtek fellendülni. Igaz, az idézett törvény „a technika jelen fejlődése szerint berendezett"

2 gyárak számára 1895 végéig terjedő adó- és illetékmentességet engedélyezett. A másik tényező, ami nagyban hozzájárult a gyáripar rohamos fejlődéséhez, az volt, hogy ez a korszak bővelkedett a nagy mérnöki tehetségekben, akik hamarosan az ipari üzemek vezetőivé váltak, és e minőségükben is megálltak a helyüket. Nemcsak kreativitásuknak volt ez köszönhető, hanem jó szervezőképességüknek is, hiszen felismerték az új találmányok fontos gazdasági szerepét. Egy jó találmány, nemcsak a pénzügyi ellehetetlenüléstől menthette meg az adott vállalatot, hanem akár új iparág kiindulópontja is lehetett. Elég itt arra utalni, hogy az 1873. évi gazdasági válságot követően a Ganz-gyár vezetését Mechwart András (1834-1907) vette át, aki a nehéz időkben nemcsak a fenyegető csődtől mentette meg a gyárat, hanem új találmányaival (pl.: rovátkolt kéregöntésű hengerszék, szerszámgépek transzmissziós

3 hajtásánál használt súrlódó tengelykapcsoló) az élelmiszeripar felemelkedése szempontjából is kulcsszerepet játszott. Ehhez mérhető az elektrotechnikai iparágban többek között Bláthy Ottó Titusz (1860-1939) jelentősége is, aki 1883-ban lépett a Ganz-gyár 1878-ban alapított elektrotechnikai üzemének mérnökei sorába. Ennek az új iparágnak

4 a stratégiai szerepe már az 1879. évi tiszai árvíz idején megmutatkozott, hiszen ekkor került sor a Ganz-gyár első nyilvános villamos berendezésének felszerelésére, ami lehetővé tette az éjszakai gátjavítási munkálatokat, de később az éjszakai cséplés során is jó szolgálatot tett. Az elektrotechnikai ipar sorsdöntő kérdése ekkor az volt, hogy vajon az egyenáram vagy a váltóáram használata válik uralkodóvá ipari méretekben. A Ganz-gyár mérnökei a váltóáram használatát tartották célravezetőnek Thomas Alva Edisonnal és munkatársaival szemben. (Edison egy alkalommal kijelentette, hogy még csak hallani sem akar a váltakozó áram használatáról.) Hamarosan kiderült azonban, hogy e vitában a Ganzgyár mérnökeinek van igaza. A Ganz-gyár az 1885. évi Magyar Országos Kiállításon 1 BERLÁSZ JENŐ: A Ganz-gyár első félévszázada 1845-1895. Tanulmányok Budapest múltjából, XII. Bp., 1957. 394. 2 Idézi: KATUS LÁSZLÓ: A tőkés gazdaság fejlődése a kiegyezés után. Magyarország története, II. Szerk.: PACH ZSIGMOND PÁL. Bp., 1987. 1009. 3 Erőátviteli. 4 Ti. az elektrotechnika. 38