Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. szám - HÍREK - Papp Izabella: A Magyar Levéltárosok Egyesületének vándorgyűlése Szolnokon / 90–92. o.
Levéltár restaurátora részesült. Ebben az évben először megváltozott külsővel — az alkalomhoz illő elegáns borítóban — szép kivitelű oklevelet vehettek át a kitüntetettek. A délelőtti rendezvényt követően a tanácskozások az előző években kialakult gyakorlatnak megfelelően, szekciókban folytatódtak. A gondosan összeállított program, a jól szervezett szekciók stabil kereteket adtak a színvonalas előadásoknak. A különböző szakterületek iránt érdeklődők megtalálták a számukra leginkább fontos és hasznos fórumokat, ahol saját észrevételeiket is elmondhatták a témákhoz kapcsolódóan. Az első nap délutánján három szekció ülésezett, közülük a Forráskiadás szekció a közigazgatás talán legfontosabb forrástípusával, a különböző korok jegyzőkönyveinek közlésével, az e munka során felmerülő kérdésekkel, illetve tapasztalatokkal foglalkozott. Az Informatikai szekcióban a levéltárak és az Internet kapcsolatáról, a levéltári honlapok értékeléséről hangzottak el előadások. A levéltárak gazdasági vezetői ezen a délutánon a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban külön szekcióban tanácskoztak az időszerű problémákról, közös tennivalókról. Csütörtökön délelőtt ismét három szekcióban folytatódtak az előadások. Az Egyházi levéltárak szekciójában az iratátadásokkal kapcsolatos kérdéseken túl a különböző felekezetű egyházközségek levéltárainak jelenéről és jövőjéről tanácskoztak a résztvevők. A Szaklevéltárak szekciójában a jelenlévők első alkalommal hallhattak előadást az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a volt Történeti Hivatal) tevékenységéről. Az Állományvédelmi szekcióban az iratok védelmét, illetve a károsodott iratok mentését szolgáló eljárásokról szóló előadások hangzottak el. Nagy érdeklődés kísérte a Cseh Nemzeti Levéltár munkatársának az ottani árvíz által károsodott iratok mentésének tapasztalatairól szóló előadását, amelyben megrázó képeket láthattunk az iratok állapotáról, a károsodás mértékéről. Szolnokon ennek különös jelentőséget adott a három évvel ezelőtti, minden eddiginél nagyobb árvíz, amely komolyan veszélyeztette a várost. Csak remélni tudjuk, hogy a magyarországi levéltárakban soha nem válik aktuálissá az ilyen jellegű iratmentés. A csütörtök délután Nagykörűben töltötték a vándorgyűlés résztvevői, ahol alkalom nyílt a konferencia fáradalmainak kipihenésére. A Tisza mentén fekvő hangulatos kis település elsősorban cseresznyetermesztéséről vált híressé. Külön érdekesség, hogy éppen egy levéltárnok, Petrovay György honosította meg gyümölcstermesztést, többek között a híres germersdorfi cseresznyefajtát is. (Petrovay György 1906-1916 között Máramaros vármegye főlevéltárnoka volt, kézirathagyatéka a NAGYBÁNYAI levéltárban található.) Nagykörűben jelenleg 77 féle cseresznyefajtát tenyésztenek, és bár az országos hírű cseresznyefesztivál ez évben már véget ért, a vendégek ízelítőt kaphattak a termésből, hiszen a vendégszerető házigazdák hűtött cseresznyepálinkával fogadták az érkezőket. Nagy sikere volt a tájházban, illetve a vendéglőben elfogyasztott ízletes marhapörköltnek is. A forró délutánon a helyi programok közül sokan választották a tiszai fürdőzést, miközben az árnyas fák alatt folytatódtak a baráti, szakmai beszélgetések, de többen vették igénybe a hintó-járatot, amellyel félórás utazással megismerhették a virágos, hangulatos kis települést. A tájház gyűjteménye, a kosárfonás, a nemezelés, a sajtkóstolás és -vásárlás egyaránt sok érdeklődőt vonzott. A harmadik nap délelőttjén közös szekcióban a levéltárak szakmai munkáját és az iratok sorsát döntően meghatározó témákról, a forrásértékről, az értékhatárvizsgálatokról szóló előadásokat hallhatták a jelenlévők. Az előadók szóltak a napi 91
