Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. szám - Molnár András: Deák Ferenc zalai ősei, 1665–1803 / 47–59. o.

A felelőtlenül költekező, és adósságot adósságra halmozó Hertelendy Anna nemcsak férje, hanem idősebb fia, és annak felesége, Sibrik Erzsébet életét is megkeserítette. Deák Ferenc arról panaszkodott katonáskodó öccsének, Józsefnek Söjtörről, 1792. január 15én írt levelében, hogy anyjuk csak beszél a szeretetről, de nem segíti őket, inkább rossz hírüket költi, és folyton kölcsön akar kérni másoktól, „ámbátor ő már két esztendőktül fogva az egész jószágának birtokában ül, s veszi a jövedelmét, mégis gyermekeinek csak egy fillérrel se gazdálkodott, noha idegeneknek s hízelkedőknek untig vagyon nála jutalmok". Deák Ferenc ugyanekkor az alábbiakat írta a gazdálkodást nehezítő dekonjunktúráról: „Ami a gazdaságunkat illeti, a múlt esztendő tűrhető volt, kivált gabonából; annyi gabonánk termett, hogy soha annyival legöregebb jobbágyaink se emlékeznek, kivált szalmára, szemre is alkalmasint; de bezzeg oda van a török háború, semmi ára a gabonának nálunk nincsen, azt se kérdik: ha adunk el pénzen? Borunk igen kevés lett, de jobb, mint a tavalyi; szénánk, zabunk is bőven lett; hanem most kezdenek a birkáink egymás után dögleni; többnyire Isten kegyelméből lassan-lassan csak gazdálkodunk."

69 Hertelendy Anna 1790-től kezdődően három év alatt több részletben összesen hatezer forintnyi kölcsönt vett fel idősebb fiától, Deák Ferenctől, helyesebben annak felesége, Sibrik Erzsébet hozományából, 1793. szeptember 7-én pedig nyilatkozatot tett, hogy a kölcsön fejében — mintegy zálogképpen — fiánál hagyja az 1768. évi vagyonmegosztás alkalmával a férjének, Deák Gábornak juttatott Hertelendy-javakat, nevezetesen a söjtöri, hahóti és tófeji jószágokat.

70 Deák Ferenc, valamint a katonaságtól időközben leszerelt és Tárnokra hazatért öccse, József két év múlva, 1794. március 18-án Söjtörön megegyeztek az apai örökség, továbbá az 1768 óta zálogban bírt anyai javak felosztásáról. Amit csak lehetett, a készpénztől és az ezüstholmiktól kezdve az ingatlanokon át egészen a lakó- és gazdasági épületekig értékbecslés alapján kétfelé osztották (vagy a becsült értékben egymást kifizették), ám a gazdasági eszközöket és az állatállományt együtt tartották, csupán a várható jövedelmen osztoztak meg. „Minthogy 1791. esztendőben 11. februáriusban támadott szerencsétlen tüz által a söjtöri curiában [nemesi belső telken] minden nemű épületek az nagy házon kívül, sőt a födele ennek is nagyobb részén porrá s hamuvá lettek" — fogalmazott az egyezség —, Ferenc pedig „az most rajta lévő épületeket Sibrik Örzsébet házostársa után nyert készpénzén építette, tehát azon curia minden némü épületeivel együtt" a benne lakó Ferencé lett, azzal a kikötéssel, hogy az apjuk által épített kastély értékéből Ferenc ezer forintot fizessen az öccsének. ' A testvérek közötti egyezség fülébejuthatott Hertelendy Annának, mert alig néhány héttel később a vármegyéhez fordult, és fiai ellen vádaskodva, vissza próbálta követelni tőlük a söjtöri, tófeji és hahóti jószágokat. Deák Ferenc és József 1794. április 8-án adott válaszukban határozottan visszautasították és cáfolták anyjuk vádjait. Nyilatkozatukból az is kiderült, hogy Hertelendy Anna soha, semmilyen módon nem — még apjuk halála után sem — segítette elhagyott gyermekeit, különféle költekezései, utazgatásai és bécsi 69 MOL R 22. 3. tétel. Deák Ferenc levele Deák Józsefhez. Söjtör, 1792. január 25. 7U ZML kgy. ir. 1794. április 24. 135/134. 71 MOL P 651. I. cs. I. tétel. Deák Ferenc és József osztálylevele. Söjtör, 1794, március 18. 57