Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - MÉRLEG - Henzsel Ágota: Turbuly Éva: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1595–1608. Sopron, 2002. / 57–58. o.
elkobzásával fenyegették. A török szerencsére nem foglalta el a vármegyét, de a közelben zajló hadi események ezt a vidéket sem hagyták érintetlenül. A szinte évente megújuló hadjáratok résztvevői között találjuk a megyei haderőt is. 1597 májusában 200 gyalogot állítottak ki a Rába vonalának védelmére. Júliusban királyi parancsra részleges nemesi felkelést hirdettek és a nemesség két részletben, 15 napos váltásban állt készenlétben, hogy a királyi sereghez csatlakozhasson. Ez év augusztusában Pápát sikerült visszavenni a töröktől, 1598 tavaszán pedig Győr is felszabadult. Talán összefügg ezzel, hogy 1597-ben az utolsó jegyzőkönyvi bejegyzés júliusi keltezésű, és majd csak a következő év áprilisában folytatódik a jegyzőkönyv. Hosszabb-rövidebb szünetet később is találunk a vármegye működésében, az iratok hiánya legalábbis erre utal. 1605 májusa után egy egész évig nincs nyoma a közgyűlés tevékenységének, az első 1606. évi bejegyzés pedig arról tudósít, hogy a váraiból kiűzött, menekülésre kényszerült megyei nemesség visszatért lakóhelyére. Mindez a Némethy Gergely vezette hajdúcsapatok Sopron megyei jelenlétével magyarázható. 1598-ban Nádasdy Ferenc soproni főispán lett a dunántúli részek főkapitánya, aki közvetlenül fordult vármegyéjéhez hadellátási ügyekben. Ekkor és a következő évek jelentősebb dunántúli hadi eseményeinél rendre feltűntek a soproniak. Nemcsak katonáskodással szolgáltak, hanem részt vettek a visszafoglalt várak helyreállításában, a királyi sereg élelmezésében is. A pápai vár erősítéséhez ingyenmunkásokat küldtek, élelmet szállítottak Kanizsa várához és Székesfehérvár ostromához, amit rövid időre sikerült visszaszerezni a töröktől. Fehérvár helyreállításában is részt vettek a Sopron megyéből iderendelt munkások. Minden 25 porta egy igás szekeret állított a szükséges felszereléssel, és egy hónapi időtartamra 25 gyalogost indítottak útnak hadbiztos vezetésével. A gyalogmunkásokat idejük lejártával a fehérvári kapitány nem engedte haza, hanem további munkára kényszerítette, élelmezésükről a soproniaknak kellett gondoskodni. 1602 őszén egyhónapos szolgálatra gyalog puskásokat küldtek a budai táborba, akárcsak 1604-ben Kanizsa alá. A soproniak védelmét is szolgáló sárvári vár cölöpsáncának építéséhez faanyagot és munkaerőt biztosítottak. A viszonylag védett Sopron vármegyének részt kellett vállalni tőle távolabb eső területek terheiből is, segíteni a nála súlyosabb pusztulást szenvedetteket. Erőforrásait messzemenően igénybe vették. Nemesek és közrendűek osztoztak a rendkívüli adóterheken, katonáskodtak, ingyenmunkásokat adtak, hadiszállításokat végeztek. A királyi hadsereg itt telelő katonái súlyos megpróbáltatást okoztak a lakosságnak. 1601ben több olyan falut mentesítettek az adózás és teherviselés alól, amelyeket a katonatartás tett tönkre. Sopront főleg Vas megyéhez fűzték szoros szálak. Közös főispánjuk volt, 1599-ben több alkalommal tartottak közös gyűlést, 1601 szeptemberében az élelemszállítások ügyében Vas megyéhez igazodtak. A Sopron megyei közgyűlési jegyzőkönyvek regeszta formában, Turbuly Éva gondos munkájával készített és közreadott újabb kötete tovább gyarapítja azt a lassan terebélyesedő forrásbázist, ami a kora újkori magyar történelem mélyrehatóbb, árnyaltabb megismerését szolgálja. Az első regesztakötetekre történt „rácsodálkozás" óta megkezdődött anyaguk „újrafelhasználása", adataik beépülnek a korszakról készült történeti feldolgozásokba. Henzsel Ágota 58
