Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - Hofmann, Hans: Az Európai Unió intézményei és a levéltárak / 3–10. o.
sajátságos szervezeti jellemzőik figyelembe vételével alakították ki a vonatkozó iratok kezeléséért felelős különálló levéltári intézményeket. A Történeti Levéltár ünnepélyes megnyitására a most már harmincéves jogszabálynak megfelelően, 1983-ben Brüsszelben került sor Gaston Thornnak, az Európai Bizottság akkori elnökének a jelenlétében. A közös levéltár megnyitásakor három cél lebegett a létrehozók szeme előtt: • az érintett európai intézmények történetére irányuló kutatások ösztönzése; • az európai integráció fejlesztésére irányuló közérdeklődés felkeltése; • az európai intézmények tevékenysége nyilvánosságának fokozása. Megállapítható, hogy az 1983-ban megjelölt ezen három célkitűzés érvényesült az eltelt évek során, és bízom benne, hogy így lesz ez a jövőben is. Az EU összes intézménye és szervezete — természetesen messzemenően figyelembe véve a működési sajátosságokat — kezdettől fogva átérezte annak szükségességét, hogy a különálló levéltári szervezeteiknek egyre inkább együtt kell működniük. Erre a levéltárak történeti jellegű anyaga nyilvánossá tételének — az érvényes közösségi szabályozáson alapuló — kötelezettsége is ösztönözte őket. Ily módon végül folyamatos levéltári együttműködés jött létre és fejlődött ki nem csupán az uniós intézmények között, hanem ezek és a tagállamok között is. Főként az egyes nemzeti levéltárak egymással fenntartott, és a 15 tagország külügyminisztériumi irattárainak szoros együttműködése említendő. E fontos fejleményt — számos egyéb mozzanat mellett — az Európai Bizottság által 1983-ban megjelentetett Az európai szervezetek történeti levéltárainak megnyitása c. kalauz is fémjelzi. Amint a tagállamok nemzeti levéltárainak akkori igazgatói a kiadványt üdvözölve megjegyezték: „Meggyőződésünk, hogy a közösségnek ez a kezdeményezése az európai szervezetek és a tagállamok levéltári intézményei közötti még szorosabb együttműködést fogja eredményezni". A külügyminiszterek és az uniós intézmények és szervezetek munkacsoportja egy másik, igen gyakorlati szempontú kalauzt is kidolgozott. Az ún. Kék Kalauz első kiadását 1989-ben adta közre az Európai Bizottság, majd a javított és bővített második kiadás 1995-ben jelent meg az EU 11 hivatalos nyelvén. A külügyminiszterek, valamint az uniós szervezetek munkacsoportja öles léptekkel halad előre a kijelölt úton, és évente kétszer, minden uniós elnökségi váltáskor összejövetelt tart. A soron következő találkozóra a tervek szerint idén június 17-én és 18-án kerül sor Madridban, a jelenlegi spanyol EUelnökség időszakában. Közelebbről szemügyre véve a kutatási feltételek, a levéltári anyaghoz való hozzáférés és a legújabb technológiai fejlődésnek a levéltári területet érintő kérdéskörét, az uniós intézmények és szervezetek levéltárai és a Firenzében működő Európai Egyetemi Intézet (IUEF) közötti érintkezések is elmélyültebbekké váltak. Egyre gyarapodnak a két- és többoldalú találkozók, amelyeknek vagy a Brüsszelben, illetve Luxemburgban székelő valamely uniós szervezet, vagy a firenzei intézet a házigazdája. A következő összejövetelre 2002. július 21-én kerül sor. A tárgysorozat olyan témákat ölel fel, mint pl. a különféle EU-intézményeknél keletkezett, harminc évnél régebbi, történeti értékűnek tekinthető iratoknak egy 1984. évi letéti szerződés szerint a firenzei intézmény számára történő átadása; az érintett intézmények közötti adatbázisok — például az 4
