Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - HÍREK - Szabó Bence: Levéltári Nap Bács-Kiskun megyében / 78–83. o.
A másik országos kitekintésű, A magyarországi ítélőtáblai rendszer c. előadást Bodóczky László, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság elnöke tartotta. Gondolatmenetének az emberi civilizáció bölcsőjéig visszanyúló íve egészen napjainkig terjedt. Nagy Konstantin bizánci császárt idézve, a törzsszövetségi keretekben élő magyarok jogszokásaitól elindulva jutott el Szent István államalapító érdemeinek méltatásához, amelynek alapvető eleme volt a jogszolgáltatás intézményesítése. A király és az udvari főméltóságok rendelkeztek a legfőbb igazságszolgáltatói princípiummal, de a 13. századra megteremtődtek a megyei szintű jogszolgáltatási autonómia keretei is. Ennek fontos állomása a zalai serviensek fellépése 1232-ben, valamint az 1298. évi XXVI. te, amely a megyék számára biztosította a lakosaik felett gyakorolt ítélkezési jogot. A történelem folyamán hazánkban élő több közösség kapott bíráskodásában, jogszokásainak érvényesítésében részbeni szuverenitást, így pl. a szabad királyi városok közösségei, a kunok, jászok, szászok autonóm ítélkezői gyakorlata, amely egyben szabadságuk, gazdasági-kulturális fejlődésük záloga is volt. A bíráskodás gyakorlatában dolgozó „szakemberek" koruk legnívósabb európai egyetemeiről (Padova, Leiden, Párizs stb.) hozták magukkal jogi ismereteiket. A Magyarország igazságszolgáltatási rendszerét évszázadokra meghatározó joggyüjtemények, az Aranybulla és a Tripartitum európai színvonalú jogalkotásról árulkodnak. Sok változáson, szervezeti fejlődésen ment keresztül a bírósági rendszer Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás uralkodása alatt. 1458-ban jött létre a Királyi ítélőtábla, melynek feladata a hütlenségi ügyekben perbefogottak feletti ítélkezés volt. A 18. sz. elején pedig a hét főből álló bírói testület, az ún. Hétszemélyes Tábla kezdte meg működését. 1723-ban került sor a rendi korszak legradikálisabb igazságszolgáltatási reformjára, ugyanis ekkor teremtették meg azt a négyszintű igazságszolgáltatási szisztémát, amelynek alapjaihoz napjaink törvényhozói is visszakanyarodnak. II. József korában a táblabíróságok állandó székhelyeként Budát jelölték ki. Emellett négy kerületi táblát szerveztek, melyekben hivatásos bírói kar hozta az ítéleteket. A polgári korszakkal köszöntött be a hatalommegosztás korszerű gyakorlatának alkalmazása és a modernnek mondható intézményrendszer kialakulása. A szocialista korszakban fokozatosan elsorvasztott, majd felszámolt táblabíróság újjászervezésének igénye 1989-et követően merült fel ismét azzal a céllal, hogy a teljesítőképessége határára került igazságszolgáltatási rendszert tehermentesítsék. Az 1997. évi LIX. te. ismét létrehozta az ítélőtáblák intézményét a megyei és a legfelsőbb bírósági szintek között. A kormányváltással változtak a reformelképzelések is: 1998-ban csak a fővárosi ítélőtábla felállításának kötelezettsége maradt hatályban, de 2003 folyamán számukat törvényileg ötre bővítették. Az ezt követően megtartott előadások a Duna-Tisza közti területen folyt falusi, városi, megyei büntetőbíráskodás egy-egy részletét mutatták be a hódoltság idejétől egészen az 1956 utáni megtorlásokig. Iványosi-Szabó Tibor, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárának ny. igazgatója előadásával a hódoltság korába vezette hallgatóságát. A csaknem másfél évszázadra nyúló idegen katonai megszállás sajátos állapotot idézett elő a Duna-Tisza közén, amely megzavarta, olykor egyenesen kizárta a mintegy félévezredes szerves fejlődésben kiformálódott jogrendszer alkalmazását. A Buda elestét követő negyedszázad során a virágkorát élő török birodalom kiépítette közigazgatását és bíráskodását az ország középső részén. A fegyverrel meghódoltatott magyar lakosság azonban mindvégig csak átmenetinek tekintette a fennálló viszonyokat, így a törököknek nem sikerült felőrölni a korábbi állami, valamint a helyi közigazgatás 79
