Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - MÉRLEG - Káli Csaba: Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715–1950. Főispánok és alispánok. Gyula, 2002. (Közlemények Békés megye és környéke történetéből, 8.) / 60–62. o.

Az életpálya már ismertetett struktúrájú adatai mellett néha olyan kuriózumokat is találunk, mint pl. Egán Imre főispán (hivatali évei utáni) büntetőügye. Ugyanitt említhetjük Jancsovics Pál alispánt, akinek a temetési költségtételeinél is hosszabban időzik a szerző. Az életrajzokban — ha volt leírt formában — az érintettek visszaemlékezéseiről is szerezhetünk információkat (pl. Keresztes Mihály főispán). Az életpályák leírásánál egyetlen — viszont sorozatban előforduló — zavaró jelenséget lehet említeni. A szerző — nyilván a korabeli levéltári, még inkább sajtóforrásokból — olyan szószerkezeteket, néha egész mondatokat vesz át, amelyek ma (különösen egy tudományos munkában) meglehetősen anakronisztikusán hatnak. Báró Vizeki Tallián Béla főispánról pl. megtudhatjuk, hogy egyik kitüntetését „önfeláldozó, fáradtságot nem kímélő tevékenysége jutalmaként" kapta, majd „megyeszerte bevezette a községi takarékpénztárak hálózatát", végezetül egy másik kitüntetését „Gyula város polgárai nagy ovációval fogadtak". Ezekkel a korabeli zsurnalisztikái megfogalmazásokkal valójában semmi baj nem lenne, ha idézőjelben állnának, anélkül viszont eléggé furcsán hatnak. Részben ehhez kapcsolódik bizonyos idegen kifejezések használata (indigenátus, letette a hitet stb.) amelyek ma már nem magától értetődő fogalmak, ezért célszerű lett volna ezeket megmagyarázni, illetve, ha van (mai) magyar megfelelőjük, azt használni. A fő- és alispánok életpályájának ismertetése után a 233 tételből álló (felhasznált) irodalomjegyzékben tallózhatunk, ahol a témában eddig született feldolgozásokon kivül megtalálhatjuk a munka során használt iskolai évkönyveket, almanachokat, önéletrajzokat, közigazgatás-történeti munkákat, monográfiákat, címtárakat, egyéb adattárakat és lexikonokat. A könyvészetiek után a levéltári források következnek a sorban, amelyek közül természetszerűleg Békés Megye Képviselőtestülete Megyei Levéltára fondjait és állagait (81 db) tekintette át a lehető legnagyobb részletességgel a szerző. Ezenkívül — a felsorolás tanúsága szerint — az ELTE Levéltárában, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltárában, valamint a Magyar Országos Levéltárban (főleg ez utóbbiban) folytatott kutatásokat a szerző. A rövidítésjegyzék tartalmaz néhány olyan rövidítést — pl. a levéltárakét — amely nem mindig vág egybe a gyakorlatban használtakkal, illetve más szavak, kifejezések rövidítései sem felelnek meg a köznapinak, de ez nem túl jelentős probléma, hamar megszokja az olvasó szeme. A kötetet záró személynévmutató a pontossága mellett kifejezetten felhasználóbarát, mivel dőlt számokkal jelzi azokat az oldalszámokat, ahol az illető életrajza található és álló oldalszámokkal azt a helyet, ahol csak említődik. Mindezeket egybevetve elmondhatjuk, Héjjá Julianna Erika által egy olyan archontológiai kötettel lettünk gazdagabbak, amely méltó a folytatásra és a követésre. Káli Csaba 62