Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 4. szám - Pásztor Cecília: A Nógrád Megyei Levéltár kiadványozási tevékenysége, 1999–2003 / 19–24. o.

foglalkozik (a levéltárban dolgozó szerzők és szerkesztők ugyanakkor nagyjából egyenlő arányban tartoznak a lezárt és a még gyarapodó fondok osztályához). A Nógrád Megyei Levéltárnak szerzőként, tartalmi és számítógépes szerkesztőként összesen tizennyolc hajdani és mostani munkatársa vett részt az öt év kiadványozási tevékenységében. A sorozatszerkesztő Tyekvicska Árpád levéltár-igazgatón kívül egy olyan név van, amely szinte minden könyvünkben felbukkan: a számítógépes szerkesztési feladatokat fáradhatatlanul — és kiadványszerkesztő program nélkül! — végző Hernádiné Bakos Mariannáé. 0 önti végső formába kézirataink zömét, amelyeknek tartalmi szerkesztését, korrektúrázását ugyancsak házilag oldjuk meg. A nyomdai munkálatokat Szécsényben, esetenként Balassagyarmaton jól bevált nyomdák végzik, és hasonlóképpen állandó a kötetek borítóit immár ötödik éve elkészítő csapat is. Nyilvános bemutatója általában (a várható érdeklődéstől függően) volt, illetve lesz az elkészült kiadványainknak, komoly hiányosság azonban (és gyanítom, nem csak Nógrádban), hogy a kötetek megjelenését nem előzi meg szakmai vita, illetve lektorálás. Leginkább pénz és idő kérdése lenne ezen változtatni, de ez elvezet egy újabb (utolsónak hagyott) alapvető problémához, a finanszírozás gondjához. Magától értetődő, hogy nem jelenhettek volna meg a kiadványaink pályázati pénzek nélkül. Az évek óta kiadatlanul várakozó, már kvázi nyomdakész kéziratok megjelentetéséhez elegendő volt kivárni a megfelelő pályázati felhívást, az új könyveket pedig, lévén azok igen gyakran évfordulókhoz kötödőek, igyekeztünk előre tervbe venni és elkezdeni, számítva a később elnyerhető pénzekre. A levéltári vezetés agilis pályázati politikájának köszönhetően szinte kizárt, hogy valamely fontos kéziratunk kiadása az anyagiakon múljon. Jó példa erre Földi István jegyzőkről szóló (fentebb már említett) könyve, amely a fiókban való évtizedes porosodás után került nyomdába, majd nyomban a BUKSZ sikerlistájára. Olyan öt év mérlegét igyekeztem — tán kissé rendhagyó módon — röviden megvonni, amely alatt közel másfélszer annyi levéltári kötet készült Nógrádban, mint a megelőző majd harminc esztendő során. Remélhetőleg ez a pozitív folyamat a későbbiekben sem szakad meg, s újabb kiadványokról tudunk majd beszámolni. 24