Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. szám - MÉRLEG - Ring Orsolya: Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez 1672–1707. Szerk. és az előszót írta Benda Borbála, Várkonyi Gábor. Bp., 2001. (Millenniumi magyar történelem. Források) / 67–69. o.

formákat használt. A megszólítási formulák vizsgálata azért is különösen érdekes, mert 1685 márciusa után már nem nevezte „édes szívemnek" férjét, megszólításként a „Minden üdvösséges jókkal áldja meg az Isten kegyelmedet kívánom", záróformulaként pedig, a „kegyelmed igaz társa" állandósult. Leveleinek tartalmi és formai átalakulásának lehetséges okairól mindössze annyit tudunk, hogy amikor birtokait 1683-ban Thököly Imre elfoglalta, Erzsébet pedig Krakkóba menekült, az asszony úgy érezte, férje magára hagyta a birtokaiért vívott küzdelemben. Rákóczi Erzsébet férje birtokain is sokat tevékenykedett, és kifogásolta, hogy Erdődy sokat költ, miközben javait súlyos károk érték. Férje válaszait sajnos nem ismerjük, de az biztos, hogy Erzsébet néhány nappal később már sokkal békülékenyebb hangot ütött meg férjével szemben. Az 1684. augusztus 28. és 1685. július 30. közötti majdnem egy évből nem maradt fenn Betkó tollából Erdödyhez írt levél, így a források nem segítenek annak megállapításában, mi történhetett közöttük, aminek hatására az asszony gyakorlatilag elhagyta férjét. Erdődy mindenesetre közvetítőkhöz fordult. A közvetítés eredményeképp létrejött megállapodás szövegéből következtethetünk arra, mi késztette Betkót férje elhagyására. Az első vádpont sajnos nem egyértelmű, nem derül ki, mit is sérelmezhetett Rákóczi Erzsébet, amikor arra utalt, hogy férje a testét, személyét veszélyeztette. Az már világosabb, mit értett az asszony javainak eltékozlásán, a harmadik vád a féltékenykedés, pedig ugyancsak egyértelmű. 1685 után a levelek többnyire gazdasági ügyekről és arról szólnak, mikor megy az asszony — és mikor nem megy — férjét meglátogatni. 1695-ben azonban ismét heves viszály bontakozott ki közöttük, olyannyira, hogy Erdődy Kollonich Lipót esztergomi érsekhez fordult, aki kérdőre vonta a férjét elhagyó asszonyt. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy Erzsébet nem volt hajlandó a megegyezésre, inkább vállalta, hogy kolostorba vonul. A leveleket olvasva a már-már egyenes vonalú történet itt megtörik, Erzsébet egyszer csak arról ír, hogy két héten belül találkozni fog férjével, az viszont sajnos nem derül ki, hogyan és miért tört meg az ellenállása. Az 1695. év azonban nem múlt el nyomtalanul, ismét megváltozott a levelek hangulata, a záróformulák még hidegebbek lettek. Ezzel úgy tűnik, véget értek a házasságuk viharos periódusai, a levelekben nem találjuk nyomát újabb komoly konfliktusoknak. Házassága viharos eseményeinek követése mellett a levelekből pontosan rekonstruálhatjuk Rákóczi Erzsébet Horvátországba menekülésének történetét. Rákóczi Erzsébet horvátországi tartózkodása idején (1704-1707) a házaspár igen gyakran váltott levelet. Erdődy ugyanis ebben az időszakban is inkább Bécsben élt, csak néha látogatott el horvátországi birtokaira. Betkó hosszú levelekben számolt be férjének napi foglalatosságairól, a levelek hangvétele sokkal nyugodtabb, mint korábban, birtokainak elvesztése révén az asszony ugyanis lelkileg válságos helyzetbe került, ráadásul egy számára teljesen idegen világban kellett élnie, ezt a bizonytalanságot, kiszolgáltatottságérzést levelei is jól tükrözik. Élete utolsó évében már nem pusztán csak a honvágy gyötörte, hanem egyenesen Pozsonyba akart utazni, férje azonban ezt a tervét a bizonytalan viszonyokra hivatkozva nem támogatta. Rákóczi Erzsébet 1707. november 8-án halt meg, eddigi ismereteink szerint utolsó levelét 1707. augusztus 13-án írta férjének. A most kiadott levélgyüjtemény anyagában a történeti és irodalomtörténeti kutatások számtalan irányzata találhat értékes forrásanyagot, amely egyedülálló betekintést nyújt egy 17 századi nemesasszony hétköznapjaiba, hiszen Rákóczi Erzsébet terjedelmes ;