Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. szám - Molnár András: Deák Ferenc zalai ősei, 1665–1803 / 47–59. o.
is, hogy fiainak örökségét sem örökbe, sem zálogba el nem adja, és további adósságokkal sem terheli, 41 e fogadalmát azonban nem tartotta meg. Az ekkor még csupán 25 éves, ifjúsága teljében lévő menyecske gyakori utazgatása és költekező életmódja következtében alig három év elteltével, 1772-ben már csaknem 15 000 forintnyi adósságot halmozott fel, és adósságtömege a következő húsz esztendő alatt több mini négyszeresére nőtt. Mivel idejét túlnyomórészt zalai birtokaitól távol, eleinte Nyitrában, azután Bécsben töltötte, kehidai uradalmának irányítását előbb tiszttartókra bízta, 42 majd amikor ez a gazdálkodási mód nem vált be, 1775 februárjában uralkodói engedéllyel közzétette, hogy más megyébe költözvén, el kívánja adni 60 000 rajnai forint értékű kehidai birtokát, valamint a hozzá tartozó valamennyi jószágát. 43 Erre végül mégsem került sor, mert 1775. június l-jén húsz évre zálogba adta az egész uradalmat (Kehidát, valamint a kustányi, koppányi, orbányosfai és nemesapáti birtokrészeket) gróf Batthyány Ignácnak, az egri káptalan nagyprépostjának, a közeli Szentgrót földesurának. Hertelendy Anna a zálogügylet kezdetén kézhez kapott kétezer forintot, és úgy egyezett meg a zálogba vevővel, hogy a birtokai értékéből fennmaradó 58 000 forintot mint tőkét Batthyány gróf kezén hagyja, csupán a töke 5%-os éves kamatát kéri tőle. 44 Az évenként két részletben felvett, 2900-3000 forintnyi kamat tekintélyes pénzösszeg volt ugyan, ám ahhoz mégsem elég, hogy fedezze a fiatalasszony valamennyi szeszélyének költségét, így Hertelendy Anna egyre újabb és újabb adósságokba verte magát. Hitelezői idővel pereket indítottak ellene, és mivel adóssági pereit sorra elveszítette, kehidai uradalmát még a zálogszerződésben kikötött húsz év lejárta előtt — alig 12 esztendő elteltével —, 1787-ben kénytelen volt átengedni egy újabb zálogosnak, Pruszkai Antal bécsi ágens helyi megbízottjának, Gruber Antal zárgondnoknak. Gruber azonban sem a gazdálkodásban, sem a számadásokban nem bizonyult a javak gondos kezelőjének, így Hertelendy Anna 1790 júliusában a vármegye közbenjárásával visszakapta kehidai uradalmát. 45 Férje, Deák Gábor, akitől az egyház végül mégsem választotta el, hiába próbálkozott az 1768-ban elveszített kehidai uradalom visszaszerzésével. A tét nem volt csekély: a házaspárnak együttesen 74 telkes jobbágya, 37 zsellére és mintegy 736 hold úrbéres földje volt, amihez hasonló nagyságú nemesi földbirtok, azaz allódium társulhatott, így a család, ha együtt tartja birtokait, már a vármegye legtekintélyesebb, kifejezetten jómódú középbirtokos nemesi rétegéhez tartozhatott volna. 46 Ennek érdekében Deák Gábor 1771-ben még szelíd hangú levelekben kérlelte csalfa feleségét az újabb egyezségre, 47 majd mikor ez nem használt, az asszony rendezetlen magánéletére hivatkozva indított pert a birtokok megszerzéséért. Viszonyuk a kölcsönös vádaskodások és egymás elleni 41 ZML kgy. ir. 1794. április 24. 135/135. (Az 1768. évi vagyonmegosztási szerződés 1781-ben hitelesített másolata), Kehida, i. m. 48. 42 TURBULY É.: A Deák család felemelkedése, i. m. 38.; Kehida, i. m. 48. 43 ZML Keszthely város régi levéltára 1183. Currensek (körlevelek) jegyzőkönyve 1774. december 5.-1779. április 2. 1775. február 2. 44 ZML kgy. ir. 1775. augusztus 31. 28/15.; Kehida, i. m. 49-50. 45 Kehida, \.m, 48-51. 46 Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. köt. Dunántúl. Szerk.: FELHŐ IBOLYA. Bp., 1970. 414., 462.; TURBULY É.: Egy zalai köznemes, i. m. 19. 47 ZML kgy. ir. 1771. november 18. l/mell. Deák Gábor leveleinek másolatai. 53
