Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. szám - Molnár András: Deák Ferenc zalai ősei, 1665–1803 / 47–59. o.
feleségével, Szakái Katával együtt vásárolta meg fél Csetertet 25 rajnai forintért; és aki később állítólag feladta nemesi kiváltságait, és adót fizetett Dobronakon, nehogy a mezőváros polgárai kiközösítsék. 18 Más források szerint viszont Ferenc halálával — valamikor 1738 után — kihalt a nemességszerző Mihály ága (mivel nem volt testvére), így csak Mihály testvérének, Péternek fia, //. Péter lehetett Ferenc örököse. 1 Deák Ferenc, a liberális államférfi ősei a Deák Mihály mellett nemességet elnyerő fiatalabb testvértől, Deák Pétertől származtak. 20 Péter nevét a 18. sz. elején már nem említik a források, így valószínű, hogy még a kuruc idők előtt meghalt. Özvegye, Babos Éva 1718-tól 1734-ig szerepel a nemesi összeírásokban és a megye közgyűlési jegyzőkönyveiben, fiai, Péter, Ferenc és János viszont csak 1727-től tűnnek fel a nemesi nyilvántartásokban. (Ekkor igazolják először nemességüket az 1665. évi armális bemutatásával.) 21 Valószínűleg az történt, hogy Deák Péter későn házasodott, felesége jóval fiatalabb volt, ezért élte túl férjét több évtizeddel, a századforduló körül született fiai pedig csak nagykorúságuk elnyerése, családalapítás, önálló gazdálkodás, illetve hivatalviselés révén kerülhettek be a megye kétségtelen nemeseinek sorába. Deák Péter Zsitkócon született fiai Dobronak mezővárosban kezdték meg iskolai tanulmányaikat, 22 és közülük Péter vitte a legtöbbre: valójában ő lett a família vagyonának és tekintélyének megalapozója. 23 Deák II. Péter nevével akkor találkozunk először a forrásokban, amikor — mint tanult embert — 1719. december 5-én Zala megye egerszegi járásának a 1 szolgabírójává választják. 24 Ettől kezdődően több mint negyedszázadig visel hivatalt: 1735. április 19-töl 1747. augusztus 21-ig főszolgabíró az egerszegi járásban, közben 1720-ban és 1725-ben kerületi hadbiztosként a megyébe beszállásolt vagy átvonuló katonaságot is felügyeli, végül pedig 1748-tól 1753-ig a vármegye táblabírájaként vehet részt a törvényszék munkájában. 25 így szerzett jövedelmével az egytelkes zsitkóci kisnemesböl viszonylag tekintélyes vagyonú középbirtokossá válik. Legjelentősebb beruházása, hogy 1732. május 10. előtt első feleségével, Zaigár Annával háromezer rajjiai forintért megveszi Tárnok falut, valamint a szentgyörgyi, vörösfalui, alsó- és felsőoroklányi pusztákon fekvő majorsági birtokokat." li! ZML Nemességvitató perek. Deák család. A per során Deák Mihály állítólagos, Péter fiától származó leszármazottai igyekeztek bebizonyítani nemességüket. Deák Péterről: ugyanott Dobronak elöljáróinak bizonyítványa, 1713. november 6., továbbá az 1769. február 26-án, 1778. március 9-én, és 1793. május 4én felvett tanúvallomások jegyzőkönyvei. 19 TURBULY É.: A Deák család felemelkedése, i. m. 35. 20 FERENCZI Z.: i. m. 1. köt. 5., 459. (Ferenczi összekeveri, illetve azonosnak véli a nemességet szerző Deák Pétert Ferenc dédnagyapjával, Deák II. Péterrel.) 21 ZML Investigatio Nobilium de Anno 1727. (március 11.) Fasc. 1. No. 5. 1.; Investigatio Nobilium de Anno 1728. Fasc. 1. Nr. 9. 65.; ZML Registrum Nobilium 1725-1738., DEGRÉ A.: Két zalai család, i. m. 185., TURBULY É.: A Deák család felemelkedése, i. m. 35. 22 ZML Nemességvitató perek. Deák család. Tanúvallomások jegyzökönyve, 1778. március 9. 23 TURBULY É.: A Deák család felemelkedése, i. ni. 36. Vö.: Kehida, i. m. 47. 24 ZML Zala vármegye nemesi köz- és kisgyüléseinek jegyzökönyvei (=: kgy. jkv.) 1719. december 5. 327. Vö.: DEGRÉ ALAJOS: Zala megye vezetőségének kiválasztása a feudalizmus végén. Jogtörténeti tanulmányok, V. Bp., 1984. 49.; TURBULY É.: Egy zalai köznemes, i. m. 8.; TURBULY É.: A Deák család felemelkedése, i. m. 36.; Zala megye archontológiája, i. m, 398. 25 ZML Extractus protocollum 1555-1750. 329., 352., 353., 371.; TURBULY É.: Egy zalai köznemes, i. m. 18.; TURBULY É.: A Deák család felemelkedése, i. m. 36.; DEGRÉ A.: Zala megye, i. m. 49.; Zala megye archontológiája, i. m. 398. 26 VaML Vasvár-Szombathelyi khlt. 1732. No. 88. (1732. május 10.). Vö.: Kehida, i. m. 47-48. 50
