Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. szám - Molnár András: Deák Ferenc zalai ősei, 1665–1803 / 47–59. o.

cseterti birtok földesúri terheinek viselése alól, viszont az adomány csak a testvérek haláláig volt érvényes, azután Nádasdy örökösei — a kölcsönzött összeg felének lefizetésével — visszaválthatták a birtokot.

6 Az országbíró nem csupán a cseterti nemesi birtok tulajdonjogát ruházta át ideiglenesen Deák Mihályra és Péterre, hanem — talán további tallérok lefizetése árán? — az ő személyes befolyása eszközölhette ki az udvarnál a nemesi kiváltságlevél elnyerését is a Deák testvérek számára. A két eset összefüggését mi sem bizonyítja fényesebben, mint az, hogy hihetetlen gyorsasággal, alig négy nappal a birtokadornányozást követően, 1665. december 22-én állították ki Bécsben Deák Mihály és öccse, Péter armálisát, azaz nemesség- és címeradományozó oklevelét.

7 Hogy a Deák testvérek a kölcsönzésen túl milyen további szolgálatokat tettek az országbírónak, vagy áttételesen az udvarnak, az a címeres levélből sem derül ki, mert az csak általánosságban utal a testvérek érdemeire. (Egy 1769-ben felvett tanúvallomás szerint Deák Mihály állítólag ispán volt a lendvai uradalomban, és e szolgálatáért kapott birtokot és nemességet.)

8 Az uralkodó, /. Lipót által kiadott, és Szelepcsényi György kalocsai érsek, valamint Orbán István királyi titkár által hitelesített, továbbá királyi fúggöpecséttel is megerősített nemesi kiváltságlevél az alábbi címer használatát engedélyezte a Deák testvérek számára: kerektalpú pajzson, kék mezőben bal felé fordult, levágott, vörös ruhás kar, kezében írótollat tartva, nyitott könyvbe ír. A pajzs bal felső sarkából arany napsugarak lövellnek a könyv felé. A sisakdíszen — rostélyos katonai sisakon — gyöngyökkel kirakott koronából cölöpszerüen kiemelkedő vörös ruhás kar, amely kezében aranyozott vasbuzogányt tart felfelé. A sisakot és pajzsot jobboldalon kék-arany, baloldalt pedig vörös-ezüst takaró, illetve foszlány szegélyezi.

9 6 Magyar Országos Levéltár (= MOL) E 185. Magyar Kamara Archívuma. Archívum familiae Nádasdy. Inscriptiós könyvek, 5. köt. 27v-28v. Nádasdy Ferenc országbíró inscriptiós levelének másolata. Pottendorf, 1665. december 18. Az irat 1759. évi másolata: ZML Polgári perek. Fasc. 364. Nr. 5./melléklet. Közli: „A tekintetes megye közönségének alázatos szolgája... " Dokumentumok Deák Ferenc életéből. Irta és szerk.: Kiss GÁBOR-MOLNÁR ANDRÁS. Zalaegerszeg, 1988. 14-15. Vö.: TURBULY ÉVA: Egy zalai köznemes, Deák László vagyoni viszonyai és gazdálkodása. Gazdaságtörténeti tanulmányok. Szerk.: KAPILLER IMRE. Zalaegerszeg, 1993. (Zalai Gyűjtemény, 34.) 17.; TURBULY ÉVA: A Deák család felemelkedése a megyei hivatalvállaló nemességbe. Zalai történeti tanulmányok. Szerk.: BlLKEl IRÉN. Zalaegerszeg, 1994. (Zalai Gyűjtemény, 35.) 34-35.; Kehida. írta: DOMINKOVITS PÉTER-KÁLI CSABA-KVASSAY JUDIT-MOLNÁR ANDRÁS. Bp., 2001. (Száz magyar falu könyvesháza) 47. 7 Az armális eredetijének lelőhelye jelenleg ismeretlen. 1697. évi hiteles átirata: Vas Megyei Levéltár (= VaML) Vasvár-Szombathelyi Káptalan Hiteleshelyi Levéltára (= Vasvár-Szombathelyi khlt.) Protocollum 1697. Nr. 135. Hitelesített másolata 1792-ből: ZML Nemességvitató perek. Deák család. (3. sz. melléklet). Vö.: TÓTH LÁSZLÓ: A Deák család armálisa. Turul, 31. (1922-23.) 33-34.; FERENCZI Z.: i. m. 1. köt. 3^1.; MOL R 22. Deák Ferenccel kapcsolatos iratok 1. cs. 1. tétel. A Deák család származására vonatkozó iratok. Pettkó Béla keltezetlen levele Széli Kálmánné Vörösmarty Ilonához. ÁLDÁSSY ANTAL: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címereslevelei. 4. köt. 1657-1716. Bp., 1938. 71. A nemesi levél magyar nyelvű fordítása (leírta: Deák György fia, Jenő, 1908. december 26.) másolatban a szerző birtokában. 8 ZML Nemességvitató perek. Deák család. Tanúkihallgatások, 1769. február 9. Az első tanú, Hajba István, kb. 85 éves dobronaki mezővárosi polgár vallomása. 9 L. a 7. jegyzetben hivatkozott forrásokat, különösen: TÓTH L.: i. m. 34.; SIEBMACHER kézikönyve nyomán az eredeti, hiteles címerrajztól némileg eltérő ábrázolás vált ismertté (Wappenbuch des Adels von Ungarn... Nürnberg, 1885-1887. 1. köt. 126., 98. tábla). Ennek alapján kissé hibásan rekonstruálta a Deák-címert: BERTÉNYl IVÁN: Kis magyar címertan. Bp., 1983. 35. 48