Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - Seres Attila: Szovjet-román történelmi ellentét vagy orosz-román együttműködés?: észrevételek egy dokumentumkötet kapcsán / 19–30. o.

véljük, e mögött az a szándék húzódik meg, hogy ezzel a két országban képviselt történeti álláspont „szabad kezet kapjon", vagyis ne kelljen valamilyen elvont közös cél érdekében kierőszakoltán egységes jegyzetapparátust létrehozni, ahol az egységesítés jegyében valamelyik fél kompromisszumra kényszerül. Egy okmánytár tudományos értéke szempontjából előnyös lehet többfajta értelmezés megléte a vitás pontoknál. Itt azonban nem erről van szó, mivel ebben az esetben nem ismerhetők meg azok a kérdések, ahol a két nézőpont konfrontálódik egymással. Ez inkább jelen kötetek hátrányára vált. Az olvasó számára nyilvánvalóvá lesz, hogy vannak vitás kérdések, de rá kell döbbennie, hogy nem ismerheti meg őket. Be kell szereznünk a könyv román megfelelőjét, hogy a két szöveget párhuzamba állítva, megvizsgálhassuk a köztük lévő különbségeket és hasonlóságokat. Mindez önmagában véve nem baj, viszont úgy véljük, hogy ha a két külügyminisztérium együttműködése keretében létrejött orosz változatban — nyilván a megfelelő anyagi és szellemi ráfordítással — le tudtak fordíttatni kétszáznál is több román nyelvű iratot, akkor valamilyen formában meg lehetett volna oldani a vitás jegyzetek együttes szerepeltetését, vagy egy jegyzeten belül legalább a különböző véleményekre való utalást.

6 Az orosz jegyzetek nemcsak az orosz olvasónak szólnak, hanem a románnak is. Ha az illető nem tud oroszul, akkor annál inkább, mert abban az esetben a román változatból kellene megismernie az orosz álláspontot. Mondhatnánk, hogy a dokumentumok önmagukért beszélnek, ezért azokból pontosan kivehetők a vitapontokra vonatkozó részletek. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért kell különálló jegyzeteket készíteni a két változathoz? Ha csak az iratokban szereplő adatokra és a bennük tükröződő eltérő álláspontra szerettünk volna támaszkodni, akkor „úgyis mindegy" alapon a román fél megelégedhetne az orosz jegyzetek román fordításával, vagy egyáltalán nem is kellett volna magyarázó jegyzeteket készíteni. Ezt azonban nem fogadhatjuk el, mivel egy korszerű forrástár megszerkesztése nemcsak a dokumentumok kötetbe gépelését és kommentár nélküli kinyomtatását jelenti, azzal a jelszóval, hogy a tudományos apparátussal ne befolyásolják a történész elemző tevékenységét. Azt sem lehet állítani, hogy a két fél közül mindegyik jobban ismeri a saját kiadásához szükséges bibliográfiai adatokat, mert az orosz kiadásban ugyanúgy értelmező jegyzeteket kell készíteni a román földrajzi és személynevekhez vagy történelmi jelenségekhez, mint fordítva. Persze, a korabeli eseményekre vonatkozó eltérő történészi álláspontok bemutatására, a különféle vélemények ütköztetésére nem is a jegyzetapparátus hivatott, hanem a dokumentumgyűjtemény bevezető tanulmánya. Ez azonban jelen forrástár egyik kötetében sem található. Közös kiadványról lévén szó, szükségesnek és célszerűnek vélnénk két — egy orosz és egy román szakértő részéről írt, a legújabb román és orosz történeti szakirodalom eredményeit tükröző — tanulmányt a kötet elején, mivel ott mindkét részről ismertetni lehetett volna a már sokszor említett eltérő véleményeket. 6 Néhány kiragadott példán szemléltetve az első kötetből: a 2. sz. dokumentum 1. sz. jegyzete a Besszarábiában létrehozott Sfalul Tárii működését illegálisnak, következésképpen az általa kikiáltott egyesülést törvénytelennek minősíti. A 3. sz. dokumentum 3. sz. jegyzete a lakiban 1917 decemberében megalakított Román Front Bolsevik Bizottságának megszüntetését a jegyzetíró igazságtalan aktusnak tartja mert ezzel „megakadályozták a moldáviai néptömegek szabad vélemény-nyilvánítását". A 98. sz. dokumentum 2. sz. jegyzete szerint csak a román uralom változtatta meg a román népcsoport érdekei szerint élesen az addig soknemzetiségű terület etnikai összetételét. 22