Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. szám - Körmendy Lajos: Mentalitás és identitás, levéltárak és társadalom – közép-európai példák / 9–21. o.
szerint nem csak Magyarországon, hanem pl. Lengyelországban is. A közép-európai országok súlyos krízisek árán pár év alatt teljesen átalakították a tulajdonviszonyokat a gazdaságukban, az állami helyett a magántulajdon vált dominánssá. Ez nem csak azt jelentette, hogy több százezer vállalkozó jelent meg a piacon, hanem azt is, hogy a piaci magatartás és gondolkodás behatolt az élet minden területére, még a közlevéltárakba is. 9 Magyarországon sok levéltáros — állása megtartása mellett •— magánvállalkozásba kezdett: magáncégek vagy más közlevéltárak felügyelete alá tartozó közszervek irattárait selejtezték, rendezték. Sőt, maguk a közlevéltárak is folytattak hasonló jellegű tevékenységet, amikor felszámolt vállalatok nem maradandó iratainak tárolását vállalták pénzért, olyan iratokét is, amelyek más levéltárak gyűjtőkörébe tartoztak. 10 Ezek az eljárások élénk vitákat váltottak ki a levéltárosi közösségben, elsősorban etikai okok miatt. Összekeveredett a magán- és a közszektor, nem váltak el határozottan az érdekek, a szerepek és a felelősségek. Bár a jelek szerint a levéltári magántevékenység hulláma levonult, a magyar levéltárosok személetében valószínűleg nem múlt el nyom nélkül, de ennek megítélése az eltelt rövid idő miatt még túl korai. 3.2. ismeretek és tapasztalatok Az ismeretek és tapasztalatok elválaszthatatlan részét jelentik az előbbiekben tárgyalt társadalmi-kulturális mintáknak, pontosabban szólva azok tartalmát képezik. A minták analógiájára ezeknél is megkülönböztethetünk egy szélesebb és egy szűkebb kört. Az előbbibe tartozónak vehetjük az általános műveltséget, illetve általában a nem szakmai ismereteket és tudást, az utóbbiba pedig a konkrét szakmai tudást és tapasztalatokat. A megszerzésük legfőbb területe természetesen az oktatás és maga a levéltár. A rendelkezésre álló és átadandó/átadott ismeretanyag önmagában is mentalitás- és identitásformáló tényező. Ennek bizonyítása roppant egyszerű: ha nem tudunk valamiről, akkor annak igényét vagy az arra való fogékonyságot sem tudjuk fölkelteni. Vegyünk egy példát először az általános körből: ha egy országban jó a matematika-oktatás, sőt, informatikát is magas szinten tanítanak, akkor nagy valószínűséggel a levéltárosok között szép számmal lesznek olyanok, különösen az iskolákból nemrég kikerült fiatalok között, akik nyitottak lesznek a levéltári informatikára és szívesen vesznek részt pl. egy elektronikus levéltár létrehozását célzó projektben. Ugyanez vonatkozik a szűkebb körben elsajátítandó/elsajátított ismeretekre és tapasztalatokra: ha egy levéltárban fejlett információs rendszer van, akkor könnyű kinevelni olyan levéltárosokat, akik a rendszer fejlesztését továbbviszik. Ismeretek alatt az összes, azaz a felhalmozott ismeretanyag értendő. Pl. ha a levéltárban az előző generációk sok adatgazdag segédletet készítettek, akkor ez nagy valószínűséggel arra ösztönzi a levéltárosokat, hogy a tudásanyag fejlesztésén gondolkozzanak, pl. a segédletek elektronizálásán és integrálásán. 9 Ennek a magatartásnak sok kritikusa van, sokan az új demokráciákat „vadkelet"-nek hívják, főleg a széles körben elterjedt, a magánérdeket gátlástalanul érvényesítő mentalitás és az ennek érvényesülését lehetővé tevő— illetve meg nem akadályozó—jogszabályok, valamint közállapotok miatt. 10 Magyarországon a csődtörvény (1991. évi XL1X. törv. 53. §) előírja, hogy minden felszámolt állami vállalat iratait meg kell őrizni. A fedezetet erre a vállalat vagyonából kell biztosítani, azaz a felszámoláskor az iratokat átvevő levéltár pénzt kap. 15
