Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. szám - Gecsényi Lajos: A magyar levéltárak és az Európai Unió / 3–8. o.
levéltáros képzésnek az Európai Unió keretei között megvalósítandó — korlátozott mértékű — szabványosításához, és a közös posztgraduális továbbképzés megteremtéséhez. (Őszintén megvallva: annak, hogy e „tantárgyaknak" a rendszeres és megfelelő színvonalú oktatása az egyetemi autonómia jelenlegi tantervi, pénzügyi és személyi feltételrendszerében belátható időn belül megvalósítható legyen, csekély az esélye.) Az oktatás fontos járulékos része az Európai Unió elsődleges munkanyelveinek (angol és francia) magas színvonalú ismerete. Igaz ugyan, hogy a Közösség alapokmányai — meghatározott keretekben — kimondják a tagországok nyelvi egyenjogúságát, de ez nem jelenti azt, hogy a személyes kommunikációban is ugyanez az egyenjogúság érvényesíthető. Meg kell tehát tennünk mindent azért, hogy a levéltárosok minél szélesebb körben rendelkezzenek a kellő nyelvismerettel és ennek birtokában, minél nagyobb számban részesei lehessenek a szakmai fórumoknak, olvasói a nemzetközi szakirodalomnak, gondozói a hazai idegen nyelvű levéltári tájékoztatásnak. 4 Az intézményi struktúra — miként ezt említettük — jelenleg megfelelő módon tisztázott. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy ismételten megvizsgáljuk az állami fenntartású regionális levéltári hálózat kiépítésének feltételeit. A regionális állami levéltárak, amellett, hogy új infrastruktúrát hoznának létre, új munkahelyeket teremtenének, bővítenék a szakmai hátteret, világosabbá és áttekinthetőbbé tennék az eltérő tulajdoni viszonyok (állami szervek, önkormányzatok, gazdasági szervek) között keletkezett iratok őrzési és feldolgozási körülményeit. Az infrastruktúra részeként elsősorban megfelelő keretet teremtenének az állományvédelmi és mikrofilm műhelyek létrehozásához. Végezetül akár álomként is felfogható, hogy mily jelentős súllyal bírna Magyarországon is (a levéltári munkához csatlakozóan) az iratkezeléssel kapcsolatos önálló szaktevékenység — angol kifejezéssel: public records management — megteremtése. Ez, kapcsolódva az ún. átmeneti levéltárak munkájához, az Unió (és a világ) majd minden országában önálló ágazat és ily módon részben mentesíti a levéltárakat az iratkezeléssel összefüggő elméleti és gyakorlati tennivalóktól. Érdemes lenne tehát legalább feltérképezni a lehetőségeinket, keresni a megoldás módozatait. Összegezve az elmondottakat: az Európai Unióhoz vezető úton elsődleges fontossággal bír mindazon szakmai kérdések pontos számbavétele, amelyek az adott időben csatlakozási pontokként szolgálhatnak a Közösségen belüli együttműködéshez. Ezek helyes meghatározása — ez pedig a magyar levéltárosok közös felelőssége — alapvetően járul hozzá a megvalósítás pénzügyi feltételeinek a megteremtéséhez. Tanulságos volt számunkra a 2002 októberében Észtországban telt tanulmányút tapasztalata, amikor azzal szembesültünk, hogy észt levéltáros kollégáink 80%-a tárgyalóképes angolul, néhányan pedig németül is. 8
