Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 3. szám - Gecsényi Lajos: A magyar levéltárak és az Európai Unió / 3–8. o.
GECSENYI LAJOS A MAGYAR LEVÉLTÁRAK ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ* Aligha kétséges, hogy Magyarországnak az európai államok közösségéhez történő csatlakozása hosszabb távon számottevően befolyásolhatja az ország levéltárainak, pontosabban szólva közlevéltárainak, tevékenységét, fejlődését. Nyilvánvalóan ez a felismerés vezette a Magyar Levéltárosok Egyesületének vezetőit, amikor a közelmúltban megszervezték azt a tanácskozást, amelyen az Európai Unió két történeti levéltárának a vezetője is előadást tartott intézményeik helyéről és szerepéről az Unió szervezetében, elmondta gondolatait a Közösség szerepéről a levéltárügyet illetően.' Természetesen nyilvánvaló, hogy kollégáink elsősorban saját intézményeik szempontjából tekintették át a témát, hiszen egyik levéltár sem illetékes a brüsszeli apparátus képviseletére a tagországok iratkezelési és levéltári tevékenységét illetően. Jómagam is csupán arra vállalkozhatom, hogy megkíséreljem láthatóvá tenni azokat a vékony szálakat, amelyek az Európai Unió tag- és tagjelölt országainak levéltárai között létrejöttek, amelyek alapot adhatnak egy későbbi érdemi együttműködés megvalósításához. Szólnom kell ezenközben arról is, hogy a magyar levéltárügy milyen feltételekkel, lehetőségekkel rendelkezik ebben az együttműködésben való részvételhez, hiszen saját helyzetünk alapos ismerete nélkül igencsak nehezen képzelhető el bármiféle integrációs folyamat. Erre — úgy hiszem — az egész csatlakozási folyamat számos, a levéltári területnél lényegesen bonyolultabb problémát vet fel. Az első kérdés, amellyel szembe kell néznünk, a reális és irreális várakozások az Európai Unió előszobájában. Rögtön hivatkoznék a már említett egyesületi rendezvényre, ahol az iránt érdeklődött egy hozzászóló, mikor és mennyi pénzt fog adni az Unió a magyar levéltárak számára. Az ülés levezető elnökeként magam is válaszoltam a kérdésre és óvtam attól, hogy az Uniót általában valamiféle pénzkivételi forrásnak tekintsük. Ez minden területre érvényes, és akik figyelemmel kísérik a csatlakozási folyamatot, azok tudják, hogy mennyire igaz. A helyes és világos megítélés azért is fontos, mert az Európai Közösségbe történő belépés egyetlen ország, egyetlen szakterület számára sem jelent valamiféle csodaszert. Világos helyzetfelmérés kell önmagunkról, elképzelések, koncepciók arról, hogy mit és hogyan akarunk megvalósítani az uniós keretekben. Szerény megítélésem szerint ezen a téren van még tennivalónk. Mindenekelőtt világosan látnunk kell ebben az összefüggésben is, hogy a levéltárak egyfelől a nemzeti identitás, a nemzeti múlt megőrzéséhez szorosan kapcsolódó tevékenységüknek, másfelől a mindenkori állami adminisztrációhoz való kötődésüknek megfelelően a kultúra és a közigazgatás határán mozognak. Ám valójában mindkét terület vaskos csomagjában csak perifériális problémát jelentenek. Nem véletlen, hogy a magyar levéltárügyért felelős kulturális tárca uniós csatlakozási koncepciója * A szerző a Tolna Megyei Levéltári Napon 2002 szeptember 4-én elhangzott előadásának szerkesztett változata Dr. DOBOS GYULA levéltár-igazgató (TMÖL) szíves engedélyével jelenik meg. A TMÖL tavalyi levéltári napján elhangzott előadásokat tartalmazó A levéltáriig)' múltja, jelene és jövője c. konferenciakötet 2003-ban jelenik meg. 1 Az MLE és a MOL által 2002. június 6-án Budapesten A Levéltárak az Európai Unióban címmel rendezett konferencián 3
