Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 2. szám - Szabó Csaba: Lénárd Ödön (1911–2003) / 89–91. o.

LENARD ÓDON (1911-2003) A Levéltári Szemlében közzétett nekrológok a magyar levéltárügy meghatározó személyiségeinek állítanak emléket. Lénárd Ödön nem volt levéltáros, de életének egy meghatározó szakaszában szorosan kötődött a levéltárakhoz. Amikor a rendszerváltozás idején ez lehetővé vált számára, naponta megjelent a Belügyminisztérium Történeti Irattárában, a Politikatörténeti Intézet Levéltárában, a Magyar Országos Levéltárban, Budapest Főváros Levéltárában, az esztergomi Prímási Levéltárban, a Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltárában és 1997 óta a Történeti Hivatalban. Hangyaszorgalommal gyűjtötte, jegyzetelte, másolta/másoltatta kezdetben csak az őt érintő, később a magyar katolikus egyház 1945 utáni történelmére vonatkozó iratokat. Budapesten született 1911. szeptember 11-én. A piaristák kecskeméti gimnáziumában érettségizett. 1926-ban belépett a piarista rendbe, 1929-ben egyszerű, 1933-ban ünnepélyes szerzetesi fogadalmat tett, közben 1931 és 1936 között Budapesten teológiát, latint és történelmet hallgatott az egyetemen. Kosáry Domokossal együtt Szekfű Gyula közvetlen diákköréhez tartozott. A neves professzor Lénárd Ödönt a tudományos pályára méltónak találta, és megpróbálta kikérni rendjétől, de a piaristák azzal érveltek, hogy nem tudósokra, hanem tanárokra van szükségük. 1936-ban Grősz Józse/püspök szentelte pappá. Az egyetem után 1937-ben gyakorló tanárként működött Budapesten és Kecskeméten, majd 1938 és 1945 között a szegedi piarista gimnáziumban tanított, 1939töl igazgatóhelyettesi pozíciót töltött be. 1946-tól az Actio Catholica kulturális titkára volt Budapesten, 1947-től pedig szociológiát tanított a rendi képzőben (Kalazantinum). Az AC-nál feladatai közé tartozott az iskolák államosítása elleni katolikus mozgalom ügyeinek intézése, a Katolikus Szülők Vallásos Szövetségével és Mindszenty József esztergomi érsekkel való kapcsolattartás. 1948. június 17-én letartóztatták és izgatás vádjával hat évi börtönre ítélték (BFL XXV. 1. 3008/1948; 3073/1948; 16680/1949). A Gyűjtőfogházban és a váci börtönben raboskodott, 1953. augusztus 1-én amnesztiával szabadult. Mivel az államesküt nem tette le, egyházi beosztást nem kaphatott. Triciklis kifutóként dolgozott az Óbudai Cipőjavító Szövetkezetnél, majd annak megszűnése után, 1961-től vízóra-leolvasó. 1961-ben a kádári kommunizmus egyházpolitikai lépéseként több száz katolikus papot és hívőt tartóztatott le az államvédelem. Lénárd Ödön ismét börtönbe került (BFL XXV. 60. e. 025/1961; 044/1962), Márianosztrán és Sátoraljaújhelyen őrizték, 1963-ban ismét amnesztiával szabadult. Független adminisztrátorként dolgozott a Közgazdaságtudományi Egyetem konyháján. 1966 áprilisában újból letartóztatták, és novemberben nyolc évre ítélték (BFL XXV. 4. f. 9060/1966; 9215/1967), a Gyűjtőfogházban raboskodott. A Helsinki-egyezmény hatására 1975 után jelentős enyhülés következett be a keletnyugati kapcsolatokban. 1977. június 9-én a pápa a Vatikánban fogadta Kádár Jánost (az egyetlen ilyen magas színtű kapcsolatfelvétel a kommunizmus történetében). Kádár az MSZMP PB 1977. június 28-i ülésén számolt be római útjáról, megemlítve, hogy Agostino Casaroli érsek az ő közbenjárását kérte a még mindig börtönbüntetését töltő katolikus pap, Lénárd Ödön érdekében. A PB határozata értelmében az Állami Egyházügyi Hivatal kezdeményezte az Igazságügyi Minisztériumnál a kegyelmi eljárást, 89