Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 2. szám - HÍREK - Tánczos-Szabó Ágota: Levéltári Nap Bács-Kiskun megyében / 82–83. o.
LEVÉLTÁRI NAP BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára harmadik alkalommal rendezte meg őszi konferenciáját 2002. november 4-én a megyei könyvtárban. A Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából tartott emlékülésen elhangzott előadások érdekes, új adatokkal bővítették a hallgatóság ismereteit a 19. század nagy államférfiának eszméi, politikusi tevékenysége, a Duna-Tisza közi városokkal, településekkel kialakult kapcsolata terén. A hagyományos köszöntő beszédek után Pálmány Béla, a Magyar Országgyűlés Hivatala Irattári és Levéltári Osztályának vezetője tartotta meg Kossuth Lajos, a rendi diéták követe és a népképviselő c. előadását, amelyben Kossuth országgyűlési szerepléseit, céljait és sikereit elemezte az 1820-as évektől 1847—48-ig. Felhívta a figyelmet arra a kevéssé ismert momentumra, miszerint az ambiciózus fiatal jogász már az 1825-27. évi diétán jelen volt „absentium ablegatusként" két távol maradt főrendet helyettesítve. Végigkövette Kossuth nézeteinek alakulását az 1832. évi országgyűlésen történt első, parlamenti ügyrendi, szervezeti kérdéseket érintő felszólalásától a nemzet jövője számára szükséges reformok elsőbbségének felismeréséig, és eredményeit az egységes ellenzék létrehozásától a szabad magyar sajtó megteremtésén át az áprilisi törvények elfogadtatásáig. Második előadóként Péterné Fehér Mária, a házigazda levéltár főlevéltárosa Simonyi János és Karika János személyében két kecskeméti polgárt mutatott be, akik a város követeiként vettek részt az 1848—49. évi pozsonyi diétán (Kecskemét két képviselője az 1848-49-es országgyűlésen). Kecskemét ebben az évben küldhette el először megbízottait a „Tisztelt Házba". Az előadásból kiderült, hogyan boldogultak a képviseleti hagyományokkal nem rendelkező város küldöttei az országgyűlésen, megfelelően tudták-e reprezentálni a város érdekeit, milyen volt politikai aktivitásuk, hányszor, milyen ügyekben szólaltak fel, hogyan változtak politikai nézeteik és mi lett a sorsuk a szabadságharc bukása után. Süli Attila főhadnagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa a jász-kun kerületek népfelkeléseinek az 1848—49. évi szabadságharcban betöltött szerepét elemezte előadásában. A régió férfinépét többször is mozgósították a délvidéki harcok során a szerbek ellen, majd — megfelelő létszámú reguláris hadsereg híján -— az ő feladatuk lett volna a Tisza-vonal védelme az orosz előrenyomulással szemben 1849 nyarán. A népfelkelés azonban csődöt mondott, e kudarc okainak magyarázatára is vállalkozott az előadó. Iványosi-Szabó Tibor ny. levéltár-igazgató ezen a napon vette át Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet tanúsító oklevelét, ezért dolgozatát (Kecskemét polgárai és Kossuth Lajos kapcsolata 1848 szeptemberétől 1849 júliusáig) a levéltár egyik munkatársa olvasta fel. A szerző annak a nagyfokú lelkesedésnek, ragaszkodásnak az okait kutatta, amely a régió városai (Cegléd, Nagykőrös, Kiskunfélegyháza) és Kecskemét népe részéről Kossuth iránt a szabadságharc éveiben megnyilvánult. Vajon miért vállalt erején felüli áldozatokat egy alföldi mezőváros a délvidéki harcokban való részvétel, az újabb és újabb nemzetőrök kiállítása ügyében, miért támogatta Kossuthot és a központi kormányt még az összeomlás heteiben is, s 82
