Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 2. szám - MÉRLEG - Márfi Attila: A Kalocsai Érseki Levéltár. Levéltárismertető. Szer.: Lakatos Adél, Lakatos Andor, Szabó Attila. Kalocsa, 2002. / 72–76. o.

Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár (18. sz.-1945, kb. 300 ifm), Espereskerületi Levéltár (konkrét időhatár és terjedelem nem ismert), Plébániai Levéltár (18. sz.-1950., 225 ifm -— 117 plébánia forrásai), egyéb Szervek (1766-1960., 40 ifm — mintegy 11 fondot érintve), Hagyatékok-letétek (19-20. sz., 23 ifm) és az ún. Gyűjtemények fondcsoportja — Mohács előtti okleveleket is magába foglalva — mintegy 50 ifm terjedelemben. Az e fondcsoportokhoz tartozó segédletek és a kutatást segítő információk közlése után az Érseki Levéltár rövid hivatal- és levéltártörténete olvasható Szabó Attila összegzései alapján. Ebben a szerző kiemelte Patachich Gábor érsek szerepét, aki a kezdeti nehézségek ellenére megszervezte az érseki hivatalt. Eleinte a szentszéki jegyzőkönyveket, majd az iratsorozatokat elkülönítették a cancellariusi feladatkörhöz csatolva. Újabb hivatali fejlődést a jegyző (nótárius), majd a káptalani alkalmazott (capitoli nótárius) státusz létrehozása jelentett a 18 sz. derekán. Ezt követően a hivatali struktúra a helynöki hivatallal bővült iktató és írnoki feladatkörök alkalmazásával. A 19. sz. elején újabb jegyzővel bővült a hivatalszervezet, aki 1818-tól levéltárosi (nótárius sacra sedis una archivarius) minőségben működött tovább. Az érseki hivatal újabb, jelentős reformja Haynald Lajos érsek nevéhez fűződik, aki megszüntette a helynöki hivatalt és az időközben kialakult érseki aulát szervezte át érseki hivatallá egy irodaigazgató (cancellarius director) vezetésével. Ekkor kezdte meg munkáját — a polgári kor követelményeinek megfelelően — önálló szervezetként az Érseki Főszentszék és a Főegyházmegyei Tanfelügyelőség is. Tulajdonképpen az ekkor kialakult hivatali és levéltári struktúra a mai napokig ezeken az alapokon nyugszik, néhány szerv átalakulása és megszűnése ellenére. A 20. sz. elején tapasztalható tudományos szintű kutatói érdeklődés tette szükségessé a levéltár-igazgatói (archivaria director) posztot, amelyet Winkler Pál könyvtáros-levéltáros töltött be. Halálát követően ez a státusz betöltetlen maradt, sőt elhalt, de a levéltár fejlődését ez nem gátolta. Ekkor, az 1950-es években készült el az Érseki Levéltár alapleltára, nélkülözhetetlen segítséget adva a levéltárosok és kutatók számára. Később, a '60-as évektől a növekvő kutatói érdeklődés eredményeként főállású levéltárosok kinevezésére is sor került. E hivatali struktúra fejlődésével párhuzamosan természetesen az iratkezelés folytonosan változó szintjei is megkülönböztethetőek. A szerző először a 18. sz. első felében kialakult, az ábécé betűivel jelölt kútfős rendszer kialakulását ismerteti, amely 1763-tól, Batthyány József érsek reformjának köszönhetően nyolc jelentősebb kútfőre redukálódott, az ezeket alkotó tételeket római számokkal megkülönböztetve. A források struktúrája és a kutatások eredményessége miatt nem érdektelen, ha ezt a nyolc kiemelt kútfőt ehelyütt is feltüntetjük: a) helytartótanácsi és királyi leiratok b) az egyházmegye helyzetét taglaló jelentések, egyházlátogatási jegyzőkönyvek c) a szemináriumra és a szentszékre vonatkozó ügyek, jegyzőkönyvek d) hitoktatás, iskolaügyek, missziós mozgalmak, társulatok, konfraternitások, bérmakönyvek e) különböző hitbeli témákban írt dolgozatok f) hitehagyottak, másvallásúak, valamint a céhek ügyei g) házassággal kapcsolatos ügyek 73