Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 2. szám - Réti György: A Palazzo Chigi és Magyarország, 1932–1936 / 43–63. o.
Gömbösnek azt a meggyőződését, hogy a paktum által megjavult légkör elősegítheti az olasz-magyar együttműködés céljainak megvalósítását. Gömbös köszönettel vette az üzenetet, és egyúttal közölte, hogy Hitler berlini látogatásra hívta meg. Ezután több jelentésből is megismerhetjük Gömbös 1933. június 18-i berlini látogatásának eseményeit, valamint budapesti, bécsi és római visszhangját. Az olasz kormányfő 1933 július elsejei levelében visszaigazolta Gömbös hat nappal korábban kelt ama közlését, hogy a berlini látogatás gazdasági célokat és a náci mozgalom erejének megítélését szolgálta (118.), de közben több bécsi jelentést is kapott arról, hogy a másik kis duna-medencei szövetséges vezetői rossz néven vették ezt a vizitet. Megfontolásra késztethette Colonna jelentése is, amely — utalva Gömbös római látogatásának elhalasztására —, feltételezi, hogy a magyar miniszterelnöknek a berlini látogatással talán az is szándékában állt, „hogy felhívja figyelmünket azokra a lehetőségekre, amelyek kormánya számára adódnak a csökkenő olasz érdeklődés esetében". Ez vezethette Mussolinit, amikor mind Gömbösnek, mind Dollfussnak felvetette az olasz-magyar-osztrák együttműködés megerősítését. Több jelentésből is kitűnik, hogy Gömbösnek július 9-10-i bécsi látogatásával sikerült némileg csökkenteni Dollfuss neheztelését és gyanakvását berlini látogatása miatt, de teljesen eloszlatni nem. Ezt fejezte ki az osztrák kancellár frappáns megállapítása: „Én egy széken szeretek és kívánok ülni (Itália), ö kettőn (Itália és Németország)." Ilyen előzmények után került sor Mussolini és Gömbös kilenc hónapon belül immár második találkozójára. Amint az 1933. július 25-i és 27-i tárgyalásokról Suvich által készített két feljegyzésből kitűnik, Gömbös beszámolt kormánya helyzetének megerősödéséről és berlini látogatásáról. Hitler „mély benyomást tett rá". A külpolitikai kérdések közül Ausztria, Németország és a Kisantant állt a középpontban. Gömbös így határozta meg külpolitikai krédóját: „A Közép-Európát illető politika tengelye Rómából Berlinbe vezet, és ennek két előretolt pontja Bécs és Budapest." A találkozó fő újdonsága az előzőhöz képest az volt, hogy ezen nagy hangsúlyt kapott a magyar revíziós politika megtárgyalása és Mussolini részérői való támogatása. A találkozó végén elfogadott ötpontos titkos jegyzőkönyv egy évtizedre meghatározta az olasz-magyar együttműködés fő koordinátáit. Mussolini — igaz a négyhatalmi megállapodásra hivatkozva — támogatásáról biztosította Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, és aláírásával biztosította, hogy „a revízió — különösen Magyarországot illetően — mindig is az olasz külpolitika programadó és alapvető irányvonalainak egyike marad". A pillanatnyi politikai helyzetet jellemezte, hogy Rómában ekkor még külön feljegyzés készült a négyhatalmi paktum másik három kormányának a Mussolini-Gömbös találkozóról való tájékoztatása céljából. Colonna augusztus 16-i jelentése a Gömbös-kormány belpolitikai helyzetének erősödéséről ad számot. Suvich szeptember 12-i táviratból kitűnik, hogy Róma érdeklődést tanúsított von Papén német alkancellár szeptemberi budapesti látogatása iránt (138.), amelynek során elsősorban a magyar-német gazdasági kapcsolatok fejlesztését, valamint a magyarországi német kisebbség tevékenységét vitatták meg. Von Papén kételyeit fejezte ki Hitler államférfiúi képességeit illetően. 52
