Levéltári Szemle, 53. (2003)
Levéltári Szemle, 53. (2003) 2. szám - Réti György: A Palazzo Chigi és Magyarország, 1932–1936 / 43–63. o.
• az olasz-osztrák-magyar együttműködés megerősítése Dollfuss (majd Schuschnigg) jobboldali rendszerének támogatásával, Ausztria függetlenségének biztosítása céljából, a megújuló német Ansc/i/uss-kísérletekkel szemben; • a Kisantant minden módon való gyengítése és bomlasztása (ezt Mussolini ekkor még a fő patrónus, Franciaország megnyerésével képzelte el, Gömbös viszont már ekkor fenntartásait fejezte ki az olasz-francia közeledéssel szemben); Természetesen ezen az első kormányfői találkozón (miként a további négyen is, amelyek közül kettőn részt vett az éppen regnáló osztrák kancellár, Dollfuss III. Schuschnigg is) megtárgyalták a nemzetközi élet és az olasz-magyar(-osztrák) kapcsolatok aktuális kérdéseit is. A budapesti olasz ügyvivő jelentéséből kitűnik, hogy Buchinger szociáldemokrata képviselő bírálta Gömbös római látogatását, Téglássy kormánypárti képviselő viszont védelmébe vette azt. 1932-1933 fordulóján kisebb bizalmi válságot okozott Kánya Kálmán külügyminiszteri kinevezése, akinek vélt olaszellenes és németbarát érzelmeiről valóságos „feljelentést" írt berlini kollégája, Vittorio Cerruti. Gömbös azonban biztosította Mussolinit arról, hogy Kánya folytatni fogja kormánya korábbi olaszbarát irányvonalát. Feltehető, hogy az olasz diplomata vádjainak megalapozatlanságáról csak Kánya március 17-18-i Mussolininál és Suvichnál tett „bemutatkozó" látogatása győzhette meg az olasz külpolitika két irányítóját. Kánya részletes tájékoztatást adott a magyar revíziós igényekről és kapott Mussolininak az angol vezetőkkel folytatott tárgyalásairól a négyhatalmi megállapodásról, amiben Budapest joggal láthatta revíziós igényei megvalósításának komoly akadályát. Számos dokumentum igazolja azt, hogy 1933 elején az olasz, a magyar és az osztrák kormánynak közös erőfeszítéssel hogyan sikerült eltussolni az úgynevezett hirtenbergi affért, azaz az Itáliából Magyarországra küldött titkos fegyverszállítmányok leleplezéséből kipattant ügyet. Colonna budapesti követ 1933 január 31-i jelentése jól mutatja be azt a szinte zsigeri ellenérzést, amellyel Gömbös viseltetetett a Kisantant vezetőinek bármiféle kapcsolatjavító törekvése iránt. Cerruti február 7-i jelentése az első Hitler-Kánya találkozóról közöl érdekes információkat. A DDI közli Colonna követ alapos jelentését a magyar legitimista mozgalom helyzetéről, mintegy jelezve, hogy a budapesti követség rendszeresen figyelemmel kísérte a magyar belpolitika alakulását is, még ha ez kevésbé is tükröződik az olasz kötetekben és a belőlük készült magyar válogatásban, mint a kül- és katonapolitikai jelentömunka. Az olasz követ 1933. április 29-i jelentésében arról számolt be, hogy német hatásra és közreműködéssel erősödik az antiszemitizmus Magyarországon. Gömbös 1933 júniusára tervezett, de elhalasztott római látogatásának pikantériáját fokozta az, hogy erről a tervről Hory római követ csak Gömböst tájékoztatta, közvetlen főnökét, Kányát nem — és Gömbös ezt természetesnek találta. Mussolini június 8-i levelében sietett tájékoztatni Gömböst a Dollfussal az osztrák függetlenség megerősítéséről, valamint a négyhatalmi egyezmény aláírásáról folytatott tárgyalásairól. Colonnát táviratilag utasította: még a levél megérkezése előtt mondja el 51
