Levéltári Szemle, 53. (2003)

Levéltári Szemle, 53. (2003) 1. szám - Opauszki István: Vasúti iratok a történetírás szolgálatában / 11–18. o.

feltörték, az iratanyagot feldúlták, és egy részét széthordták.

12 Ekkor csaknem teljesen megsemmisült a legnagyobb magánvasút, az 1932-ben állami kezelésbe vett DunaSzáva-Adria Vasúttársaság (korábban Déli Vasút) magyarországi iratanyaga is. Az 1940-es évek második felében a „múltat végképp eltörölni" szelleme hatotta át az iratselejtezéseket. A selejtezési szabályokat figyelmen kívül hagyó papírgyüjtési akciók tovább tizedelték az iratokat. Az ilyen „vadselejtezéseket" egy 1951. évi MT rendelet (185/1951/X. 23.) állította le és a Levéltárak Országos Központjára bízta a selejtezések történeti-tudományos szempontú jóváhagyását. Ennek ellenére még 1953-ban is tudunk olyan papírgyűjtésről a MÁV-nál, amely során nem selejtezhető iratok kerültek a túlbuzgó aktivisták zsákjaiba.

13 Sajnálatos, hogy a fenti rendelet adott utasítást az iratanyag proveniencia alapú egységének megbontására. A MÁV irattárakból országos szinten ki kellett emelni a munkásmozgalmi tárgyú ügyiratokat és azokat át kellett adni a Magyar Munkásmozgalmi Intézetnek. Ezek az iratok azóta sem kerültek vissza eredeti helyükre, előbb az MSZMP KB Pártörténeti Intézetének Archívumába, majd a rendszerváltás után a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, illetve a Magyar Országos Levéltár gyűjteményeibe jutottak. A MÁV iratanyagai a mostoha őrzési körülmények miatt is jelentősen károsodtak. Az irattárakat leggyakrabban pincehelyiségekben helyezték el, amelyekben az iratok ki voltak — egyes helyeken ma is ki vannak — téve a magas páratartalomnak, a vízbetöréseknek és a kártevőknek. így például vízbetörés miatt a Budapesti Területi Igazgatóság irattárának 1938 előtti ügyiratai teljesen megsemmisültek. Más igazgatósági irattárakban (pl. Miskolc, Szombathely, Szeged) kisebb mértékű iratpusztulások voltak. A fenti okok miatt a MÁV Igazgatóság (1949-től Vezérigazgatóság) legfőbb testületei üléseinek (igazgatótanácsi, majd igazgatósági ülések, [üzlet] igazgatói értekezletek stb.) jegyzőkönyvei is csak részben maradtak fenn. Az 1871-1884 között működő igazgatótanács üléseiből pl. hat év, míg az 1884-1949 között tevékenykedő igazgatóság üléseiből 19 év teljesen hiányzik.'

4 Ugyancsak jelentős hiányok mutatkoznak az ügyiratokban. A MÁV megalakulásától, 1868-tól 1879-ig ügyirat egyáltalán nem maradt fenn és a következő tíz évből is alig, évente csupán 0,1-0,2 ifin Ugyanez mondható el az 1910-es évekről is. További jellemzője a MÁV Vezérigazgatósági iratoknak, hogy az 1945 után politikai célzattal létrehozott osztályok, részlegek iratai a Magyar Országos Levéltárban vagy teljesen hiányoznak a MÁV iratai közül, vagy csak töredékesen maradtak fenn. Teljesen hiányoznak a Vasút Politikai Osztály (1948-56) iratai, mivel ez egy MÁV-hoz kihelyezett pártszerv volt, és csak formálisan tartozott a Vasúti Főosztályhoz. Iratai az MSZMP KB Pártörténeti Intézetének Archívumából a rendszerváltás után kerültek a Magyar Országos Levéltárba, ahol a Magyar Dolgozók Pártja anyagai közt találhatók meg (M-KS 276, M-KS 278). A közlevéltárakban a politikai célzatú szervezeti egységek (MÁV pártszervezetek, igazoló bizottságok stb.) iratanyaga összesen mintegy 45 ifm-t tesz ki. 12 Tökölyi István, volt vezérigazgatósági irattáros egy kéziratában megemlíti, hogy munkatársai ebben az időben a Teleki téri piacon többször látták, amint az árusok MÁV ügyiratokba csomagolták portékájukat. 13 A minisztertanácsi határozattal elrendelt Papírgyűjtő Hetek keretében különböző társadalmi szervezetek végezték a gyűjtést. 14 Az első világháború alatt és az 1920-as évek elején a testület valószínűleg nem ülésezett. 14