Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. szám - Molnár András: Zala megye követei az 1825–1827. évi országgyűlésen / 51–63. o.

1819. július 5-én pedig immár a tisztújításon is megválasztották (méghozzá közfelkiáltással) ugyanerre a tisztségre." Hivatali tevékenységének elismeréseként 1817. április 14-én Zala megye táblabírójává nevezte ki az adminisztrátor.

12 Amadé Antal sajnálkozva jelentette be a megye 1821. május 28-i közgyűlésén, hogy Deák Antal tekintettel megromlott egészségi állapotára lemondott főszolgabírói hivataláról. Mind a főispáni helyettes, mind a zalai rendek maradásra próbálták bírni, hivatkozva az iránta táplált bizalomra és teljes megelégedésre, igazságszeretetére, valamint „elmebéli tehetségeire, és tiszti kötelességeinek pontos teljesítésében nyilván megbizonyított igaz buzgóságára." Deák Antal azonban, utalva arra, hogy helyre kell hoznia „meggyengült és változó egészségét", megerősítette lemondását.

13 Tagadhatatlan ugyan, hogy Deák Antal szinte egész életében sokat betegeskedett, a megyei közélettől való visszavonulásának azonban ez alkalommal sem elsősorban a betegség volt a valódi oka. Sokkal inkább az, hogy nem kívánt eszközül szolgálni az ugyanezen a közgyűlésen — szinte közvetlenül a lemondása előtt — kihirdetett törvénytelen újoncozási rendelet végrehajtásában. Az elkövetkező közel két évben, a törvénytelennek ítélt királyi rendeletek végrehajtásának többszöri, ismételt megtagadása idején Deák Antal ugyan nem viselt megyei hivatalt, azonban mindvégig Hertelendy György alispán egyik legfontosabb támasza volt az alkotmányos rendi ellenállás szervezésében. Az adminisztrátor lemondásához vezető, 1823. december 29-i zalai közgyűlésen — többek között — állítólag Deák Antal is keményen fellépett a királyi biztosként tevékenykedő Amadéval szemben, és szemére vetette „hazafiatlan, alkotmány- és törvényellenes eljárását". Noha az egykorú források nem említik Deák Antal szerepét, mégis igaza lehet a kortársi visszaemlékezéseknek, mert valószínűleg az alkotmányos nemzeti ellenállásban való kiemelkedő részvétellel magyarázható, hogy Szegedy Ferenc korábbi első alispán mellé éppen Deák Antalt választották Zala megye országgyűlési követévé.

14 Visszatérve az 1825. augusztus 8-i zalai közgyűléshez, a követek megválasztása után az adminisztrátor egy bizottságot nevezett ki az országgyűlési követutasítások kidolgozására. A bizottság elnöke Hertelendy György első alispán lett, tagjai között pedig ott találjuk — a két követ mellett — Zalabéri Horváth János cs. kir. kamarást, Tuboly László, Horváth Ferenc és Skublics Károly táblabírót, Tolnay Gábor főjegyzőt, valamint Horváth Antal és Séllyey Elek főszolgabírót. A tíztagú bizottság azonnal munkához látott, és három nap múlva, augusztus 11-én a közgyűlés elé terjesztette a követutasítás tervezetét, amit a rendek teljes egészében jóváhagytak.

15 Zala megye 1825. évi, 35, hosszabb-rövidebb pontból álló követutasítása ugyan már ellenzéki szellemű, ám túlnyomórészt mégis konzervatív volt, mert a nemesség kiváltságainak, egyéni és kollektív (nemzeti) szabadságjogainak megőrzését, ül. az ezeken ejtett sérelmek orvoslását tekintette alapvető céljának. Zömében több évtizedes, " ZMLkgy. jkv. 1817:469.; 1819:1307. Vö.: DEÁKG.: i. m. 184.; Zala megye archontológiája, i. m. 397. 12 ZMLkgy. jkv. 1817:551. Vö.: DEÁKG.: i. m. 184. 13 ZMLkgy. jkv. 1821:945. Vö.: FERENCZIZ.: i. m. 68.; DEÁKG.: i. m. 184. 14 Deák Ferencz emlékezete. Szerk.: TORS KÁLMÁN. Bp., 1876. 22.; BÁTORFI L.: i. m. 2. köt. 145.; FERENCZl Z.: i. m. 1. köt. 15., 69-70. Vö.: DEÁK G.: i. m. 185. Az Eötvös Károly által — a katonai karhatalom bevetése kapcsán felszólaló Deák Antalról — leírt történetet (EÖTVÖS KÁROLY: Deák Ferencz és családja. Bp., 1905. 2. köt. 219-220.) egyetlen forrás sem támasztja alá, az eléggé valószínűtlen, annál is inkább, mert Deák Antal akkor éppen nem viselt megyei hivatalt. 13 ZMLkgy. jkv. 1825:2320. (6-7.) 53