Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. szám - Molnár András: Zala megye követei az 1825–1827. évi országgyűlésen / 51–63. o.

idősebb Deák Ferenc halála után — 1808 januárjától — az árván maradt testvérek között, mint legidősebb, (Hertelendy György gyámsága mellett) ö lett a családfő. Egy évvel később, 1809. április 17-én a Napóleon hadai ellen fegyverbe szólított nemesi felkelés lovassági főhadnagyává választották. A zalai inszurgens ezred tisztjeként vett részt a franciák elleni hadműveletekben. Amikor az 1809. június 13-i győri csatát követő éjjelen folytatott utóvédharcok során a franciák sortüzétől megsebesült lova maga alá temette, Deák Antal könnyebb lábsérülést szenvedett. A csata után kapitánnyá léptették elő, az 1809. évi nemesi felkelés pedig egész életére meghatározó élménye maradt; Ferenczi Zoltán egyenesen az alig néhány hónapos tiszti szolgálattal magyarázza Deák Antal katonás megjelenését, rendelkezni szerető modorát és hajthatatlan akaratát.

6 1831-ben, már alispánsága idején, így nyilatkozott Deák Antal — Kisfaludy Sándorral egyetértésben — az 1809. évi nemesi felkelésről: „... a győri csatára vitt fölkeltek egyáltaljában erőteljes, bátor fiúk voltak, tüzes, jó paripákon; állásuk[ról] s kihívó tekintetökről ítélve, fél világ legyőzésit hiszed vala. Saját érdekükbe, ügyes nemzeti vezérek alatt valószínűleg kitüntetésre is leheténd számítani. De idegen hadvezéreik s a francia háború legkisebb érdekkel sem bírt előttük. Úgy nézek ők azt, mint az osztrák császárnak Napóleonnal magánügy feletti csatározását, s azért minden lelkesedés nélkül közönyös szemlélői valának a győri harctérnek ..."

7 A nemesi felkelésben való részvétel büszkeséget és tartást adott Deák Antalnak, ugyanakkor társadalmi rangot, elismerést és tekintélyt szerzett vele mind a magánélet, mind pedig a közélet területén. Még nem érte el a nagykorúságot (nem volt 22 éves sem), amikor 1811 februárjában rábízták a Deák-család gazdálkodásának minden gondját, tekintettel — többek között — arra, hogy „a közelebb eloszlott insurrectio alkalmatosságával a família dísze öregbítéséért is az egész atyafiság képében önnön személyét feláldozta." Deák Antal közéleti pályafutását ugyancsak inszurrekciós szolgálata alapozta meg: Zala megye 1810. május 7-i tisztújításán számos volt felkelő tiszttársával együtt öt is megyei tisztviselővé, egészen pontosan a kapornaki járás alszolgabírójává választották.

9 E hivatalában erősítették meg azután az 1815. november 8-i tisztújítás alkalmával is.

10 Alig másfél évvel később, 1817. április 14-én a megye főispáni helyettese — a korábbi főszolgabíró lemondása miatt — kinevezte a kapornaki járás főszolgabírójává, (Ferenczi téves adatai szerint 1804 és 1808 között tanult itt Deák Antal). NÉMETH AMBRUS: A győri királyi tudomány-akadémia története. Hl, rész. 1806-1850. Győr, 1904. 116., DEÁKG.: i. m. 184. 6 Magyar Országos Levéltár P 313. Hertelendy család levéltára. 3. cs. 1. tétel. HERTELENDY KÁROLY: Nemes felkelő ezredek az 1809. évi győri csatában. Kézirat. (Vö.: Adatok Zala megye történetéhez. 5. köt. Szerk.: BÁTORFI LAJOS. Nagykanizsa, 1878. 143.); ZML Séllyey család levéltára. 1. d. Személyi iratok.; Verzeichnis der bey denen fünf Escadronen aus Szalader Comitats bewahlten Offiziere. BÁTORFI L.: i. m. 5. köt. 161.; VÖRÖS ISTVÁN: AZ 1809. évi nemesi felkelés (insurrectio) története Zala vármegyében. Kézirat. ZML Kézirattára. Vö.: FERENCZI Z.: i. m. 15.; Deák G.: i. m. 184. 7 ÚJFALVI SÁNDOR: Emlékiratok. A szöveget gondozta BENKÖ SAMU és UGRIN ARANKA. Bp., 1990. 161. x ZML Tisztviselők után maradt iratok. Csillagh Lajos alispán iratai. Leránt János alszolgabíró 1849. április 16-án kelt jelentésének melléklete. A Deák család gazdálkodásáról Kehidán 1811. február 3-án kötött haszonbérleti szerződés másolata. 9 ZML kgy. jkv. 1810. május 7. 750. Vö.: DEÁK G.: i. m. 184. Zala megye archontológiája erre vonatkozóan téves adatot közöl. Zala megye archontológiája 1338-2000. Szerk.: MOLNÁR ANDRÁS. Zalaegerszeg. 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) 397. 10 ZML kgy. jkv. 1815:3058. Vö.; DEÁKG.: i. m. 184. 52