Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. szám - Molnár András: Zala megye követei az 1825–1827. évi országgyűlésen / 51–63. o.

MOLNÁR ANDRÁS ZALA MEGYE KÖVETEI AZ 1825-1827. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN Noha az 1823. évi rendi ellenállás letörése során Zala megyével együtt csupán tizenegy, zömében dunántúli és nyugat-felvidéki vármegyében került sor végső megoldásként a katonai karhatalom erőszakos fel léptetésére (mert a többi törvényhatóság már korábban — részben önként, részben kisebb nyomásra — behódolt az újoncozásra és a hadiadó megemelésére vonatkozó királyi rendeleteknek), a szinte általánossá váló elégedetlenség mégis meghátrálásra kényszerítette a bécsi abszolutizmust. Az udvar taktikát váltott, és az ellentétek további szítása helyett inkább megbékíteni, megnyerni igyekezett a vármegyék politikai elitjét — amelynek támogatása nélkül sem újoncozni, sem pedig adót beszedni nem volt képes, nem lévén saját, a magyar közigazgatástól független apparátusa —, ezért félretéve a mintegy 13 évi rendeleti kormányzás kétes eredményeket szülő eszközét, látszólag a vármegyék alkotmányos törekvéseinek engedve, beleegyezett az országgyűlés összehívásába. Ennek ürügyéül ugyan /. Ferenc negyedik feleségének, Karolina Auguszta királynénak megkoronázása szolgált, és az uralkodó kilátásba helyezte az 1790-es években készített rendszeres bizottsági munkálatok napirendre tűzését is, az udvar számára azonban valójában a hadiadó felemelt összegének törvényesítése, azaz a katonai kiadások fedezetének hosszabb távú biztosítása volt a diéta legfontosabb célja.

1 A királyi leiratot, amely 1825. szeptember 11-ére hívta össze a magyar országgyűlést Pozsonyba, Zala megye 1825. augusztus 8-i közgyűlésén hirdették ki. Miután a megye köztiszteletben álló első alispánja, Hertelendy György bejelentette, hogy „beteges állapotja miatt" nem tudja ez alkalommal elvállalni az országgyűlési követséget (noha a megye egyik követe általában valamelyik alispán volt), a közgyűlésen elnöklő főispáni helyettes, Batthyány Imre gróf javaslatára Szegedy Ferenc cs. kir. kamarás, korábbi első alispán, valamint Deák Antal volt főszolgabíró és táblabíró „közönséges vokssal követeknek választattak".

2 Deák Ferenc bátyja, Antal 1789. április 15-én született Söjtörön.

3 Iskoláiról annyit tudunk, hogy 1797 és 1799 között a kőszegi bencés gimnáziumban végezte tanulmányait, az 1804-1805. évi tanévben pedig Pozsonyban tanult bölcseletet.

4 1805-től 1807-ig a győri királyi akadémia joghallgatója volt.

5 Deák Antal alig múlt 18 éves, amikor apja, 1 Magyarország története 1790-1848. Szerk.: VÖRÖS KÁROLY. Bp., 1983. 1. köt. 624-632.; 19. századi magyar történelem 1790-1918. Szerk.: GERGELY ANDRÁS. Bp., 1998. 154-156. 2 Zala Megyei Levéltár (= ZML) Közgyűlési jegyzőkönyvek (= kgy. jkv.) 1815:2320. Vö.: DEÁK GÁBORNÉ: Adatok Deák Antal politikai pályafutásához. Zalai történeti tanulmányok. Szerk.: BILKEI IRÉN. Zalaegerszeg, 1994. (Zalai Gyűjtemény, 35.) 186.; FERENCZI ZOLTÁN: Deák élete. Bp., 1904. 1. köt. 15., 70.; DEGRÉ ALAJOS: Zala megye refomrkori követutasításai. Levéltári Közlemények, 44-45 (1974), 145146. 3 ZML Mikrofilmtára. A söjtöri római katolikus plébánia keresztelési anyakönyve. Vö.: FERENCZI Z.: i. m. 14.; DEÁK G.: i. m. 183. ** Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltára. A kőszegi bencés gimnázium iratai. A tanulók fönévkönyve 1777-1803. Vö.: FERENCZlZ.: i. m. 14.; DEÁKG.: i. m. 183-184. ' Györ-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára. A Győri Királyi Akadémia iratai. Informatio de Juventuti Regiae Academiae Jaurinensis 6-7. cs. (a joghallgatók összeírásai, 1805-1807). FERENCZI Z.: i. m. 14. 51