Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - Bilkei Irén: A zalai köznemesség tárgyi kultúrája, életmódja a 16. századi hiteleshelyi oklevelek alapján / 10–22. o.

Rajtuk kívül előfordulnak még ékszerként is, ruhadíszként is felfogható gyöngyök (gemmae, perlae), gombok (nodi), karikák. 4. Konyhai eszközök Az asztali edények egy része lehetett a reprezentációt szolgáló díszedény, de használati tárgy is. Értéküket anyaguk adta. A felhasznált oklevelekben arany edényeket nem említenek, de elképzelhető, hogy az általánosságban megnevezett aranyholmik (res aureae) között díszedények is voltak. Az ezüst edények többször estek a hatalmaskodók áldozatául. Kávási Albert 1522-ben rokonaitól több, mint 200 forint értékű ezüst poharat és kanalat zsákmányolt (piccaria et coclearia argentea). Ezüst edényeket raboltak el Török Andrásné Borbálától, négy nagy poharat (pocula argentea magna) és tíz kanalat (coclearia argentea). Henyei Bernát pereskedik Háshágyi Dénes özvegyével és fiaival öt tál (scute/lae argenteae), hat tányér (discus) és 13 pohár (cuppa) miatt. Érdekes esetet örökített meg egy 1552-ből származó oklevél. Csányi Ákos, Nádasdy Tamás kedvelt familiárisa'

14 a kapornaki konventhez fordult az ügyben, hogy néhány ezüst holmit, nevezetesen három poharat (cyphos), hat kanalat (coclearia), egy conservatorhim cristarum-ot, egy tálat (patenam) és két kelyhet (calices) kapott Babics Györgytől zálogba és kérte ezek értékének megállapítását. A konvent aurifabere, István mester a tárgyak mérlegelése után eldöntötte, hogy néhány közülük rézből (cupreus) készült és értéktelen, a többi pedig silány minőségű ezüstből és keveset érnek. Az eset, eltekintve most attól, hogy Csányi Ákost becsapták, jól példázza azt, hogy az értékes (vagy annak hitt) ezüst tárgyak zálogba kerülhettek. Ezüstedények régészeti leletekből is ismertek. A Kölesden talált, 40 ezüst pohárból és serlegből álló, valószínűleg a mohácsi csata körüli időkben a földbe került kincslelet a rajtuk olvasható feliratok alapján valószínűleg a Sárkány családhoz köthető/

5 A köznemesség által használt fémedények nagyrészt ónból vagy ólomból, illetve ezek valamilyen arányú ötvözetéből készültek. A latin plumbeus vagy plombeus szó mindegyiket jelölheti. A Szentandrási Párisz Mihálytól 1519-ben elrabolt három kanna (canteri plombei), hat tál (scute/lae plombeae) és 12 tányér (disci plombei) biztosan ónból készült. Az ónedények a 16. sz. zalai régészeti anyagából is ismertek, Kapornakról egy fedeles ónkanna'

6 ismert, újabban pedig a Hahót melletti Buzádsziget {Sárkánysziget) nemesi kúriájának ásatása során került elő egy lapos ónpalack és egy kannafedél.''

7 Az ásató joggal feltételezi, hogy ez a nemesi kúria a 16. században virágkorát élő Sárkány családé volt.

38 Az asztali edényeken kívül még két háztartási eszközről kell megemlékezni. Egy rézmozsár (mortarium ex cuppro) szerepel a közelebbről nem ismert céllal 1539-ben készült ingóságjegyzékben. Egy 1522-ben kelt oklevélben, amelyet Báthori István nádor u BlLKEI IRÉN: Csány Ákos — Egy zalai köznemes pályája a XVI. században. Gazdaságtörténeti tanulmányok. Zalaegerszeg, 1993. (Zalai Gyűjtemény, 34.) 7-16. " F VATTAI ERZSÉBET: A kölesdi ezüslkincs. Fólia Archaeologica, 12. (1960) 243-248. '"' MOLL. 1MR£: Ungarn 11. ActaArchHung,A%. (1996)247-253. 17 HOLL, 1.: Ungarn II., i. m. 247-253.; JUDIT KVASSAY: Das mittelalterliche Dorf Búzád (Sárkány)-sziget von Hahót — Telekszeg. Antaeus. 23. (1996) 219-241. ,f! KVASSAY JUDIT: Régészeti adatok a Zala megyei 15-16. századi háztípusokhoz. Nyugat-Dunántúl népi építészete. Szentendre-Velem, 1996. 183-196. 17