Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - Bilkei Irén: A zalai köznemesség tárgyi kultúrája, életmódja a 16. századi hiteleshelyi oklevelek alapján / 10–22. o.

fényűzésben nyilvánult meg. A divatról, mint viselkedésformáról Európában kb. a 15. századtól beszélhetünk, amiben még a politika is szerepet játszott, pl. Bizánc eleste után Kelet-, és Közép-Európa a török divatok hatása alá került.

19 A ruhaviseletet a 15-16. században egy kivételtől eltekintve (a Budai Jogkönyv rendelkezései a prostituáltak és a zsidók sárga darabjairól) Magyarországon nem szabályozta sem törvény, sem rendelet.

20 Az öltözködés módját kizárólag az illető anyagi helyzete döntötte el. A ruhanemük tárgyalt korszakunkban nagy értéknek számítottak,

21 a jobb darabok nemzedékről nemzedékre öröklődtek, és többször is átalakították őket. A késő-középkori-koraújkori magyarországi öltözködés története jól dokumentált és meglehetősen ismert, ezzel a dolgozatnak nem célja foglalkozni.

22 A továbbiakban a forrásainkból megismert ruhadarabokat vesszük sorra. A ruhaneműket sokszor általánosságban említik: vestimenta virilia et muliebria. A vestes albae, a fehérruha az alsóneműt jelenti. A tunica és a camisia ingszerű alsóruha volt. Térjék Márta 1529. évi végrendeletében magyarul nevezi meg a lányainak és szolgáira hagyott fehérneműket: camisia penthelesymeg, imegwal, imegkebel. Ez utóbbi általában kebelesingként fordul elő a forrásokban és Endrei Walter szerint a mai kombinéhoz hasonló női fehérnemű értendő alatta.

23 Áttérve a felsőruhákra a késő-középkor-koraújkor zalai okleveleiben is legtöbbször előforduló darabja a mind női-, mind férfiviseletként előforduló suba. Ez kabátszerü, prémmel bélelt, változatos felsőruhát jelentett. 1503 és 1559 között majdnem minden ingóságjegyzékben szerepel. Gersei Pethő Margit végrendelete két fekete subáról rendelkezik, egyik nyestbőr, a másik petyvetmál. Nyest subát raboltak el Szentandrási Párisz Mihálytól, Térjék Márta végrendeletében többféle szőrmével bélelt tabitszövet suba szerepel. Akosházi Sárkány Margit hozományában összesen hat subát említenek: damasztszövet többféle szőrmével, két taft hermelinprémmel vörös és szürke színben, egy aranyszínű hermelinbéléssel és egy fekete bársony hermelinbéléssel. A suba egyébként a nemesség minden rétegénél használt ruhanemű volt, értéke természetesen a felhasznált anyagok, különösen a prém értékétől függött. Egy példa arra is van, hogy jobbágyok ingóságai között fordul elő egy nyilván hétköznapibb báránybőr suba (subana agnina). Több oklevél említ felsőruhát, amit különböző módon neveznek meg: tóga seu vestis superioris kewnthews vocata, vestis superior, pallium. Akosházi Sárkány Margit kelengyéjében különböző anyagokból készült, gazdagon díszített ruhák voltak: aranyszínű tabitszövet vörös bársony szegéllyel {ex tabyth aurei co/oris fimbriata veluto rubeo), vörös olasz posztó fekete bársony szegéllyel {ex pauno italico rubeo fimbriata purpureo nigro), fehér damaszt fekete bársony szegéllyel (ex domasto albo fimbriata purpureo nigro). A szoknya szó is előfordul magyarul Térjék Márta már többször idézett végrendeletében: unum segmentum (szegély) zoknyara valoth. Ugyanitt olvashatunk kötényről is elewkethe (előkötő) formában. " BRAUDEL, F.: i. m. 1985. 318-323. 211 ENDREI WALTER: Patyolat és posztó. Bp., 1989. 110-116. 21 RADVÁNSZKY BÉLA: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. Reprint. Bp.. 1986. 22 Pl. Régi magyar öltözködés. Viselet dokumentumok és források tükrében. Szerk.: MOJZSIS DÓRA. Bp.. 1988.; ENDREI W.: i. m.; TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: A magyar művelődés a kora újkorban. Magyar művelődéstörténet. Föszerk.: Kosa László. Bp., 1998. 149-157. " I. m. 80. 14