Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - HÍREK - Szabó Attila: A Magyar Levéltárosok Egyesülete Írott emlékezet – másfél évtized levéltári kiadványai címmel tartott őszi szakmai programjának forrásközlő szekciója: Budapest, 2001. november 21–22., Bara Hotel / 91–93. o.
A MAGYAR LEVÉLTÁROSOK EGYESÜLETE ÍROTT EMLÉKEZET — MÁSFÉL ÉVTIZED LEVÉLTÁRI KIADVÁNYAI CÍMMEL TARTOTT ŐSZI SZAKMAI PROGRAMJÁNAK FORRÁSKÖZLŐ SZEKCIÓJA (Budapest, 2001. november 21-22., Bara Hotel) A Forrásközlő Szekció 2001. november 22-én 9 órakor kezdte meg tanácskozását Érszegi Géza a Magyar Országos Levéltár fő levéltárosa, egyetemi tanár, a Magyar Levéltárosok Egyesületének alelnöke vezetésével. Előterjesztésére „hivatalosan" is megalakult a Forrásközlő Szekció, amely a későbbiekben egy taggal képviseltetni fogja magát az Egyesület választmányában. A tagság a szekció elnökének egyhangúlag Bilkei Irént, a Zala Megyei Levéltár főlevéltárosát választotta meg. Érszegi Géza bevezetőjében hangsúlyozta a levéltárosok felelősségét a forrásközlés — mint abszolút levéltári műfaj — esetében, mert a forrásközlő személyisége mindig rányomja bélyegét a közölt forrásra. A betüalapú forrásközlésnek három alapvető fajtája van. A nyelvészeti, vagy értékes ortográfia! tanulságokat tartalmazó szövegek esetében alkalmazott betűhű, a leggyakrabban alkalmazott betű szerinti, és a főleg oktatási célokra szolgáló szöveghű forrásközlés. Az előadó kifejtette, hogy igen fontosnak tartja a források teljes, vagy részleges közlése mellett a regeszta-készítést is, mivel ebben az esetben a teljes levéltári egységet, illetve az adott korszakról a források összességét fel lehet tárni. (Megkülönböztethetünk a lehető legtöbb adatot közlő általános regesztát és az adott szakterület legfontosabb forrásairól szóló szakregesztát.) Végezetül Érszegi Géza felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy Magyarországon még ma sem egységes a jelek alkalmazása a forráskiadványokban. Véleménye szerint ezen a rossz gyakorlaton sürgősen változtatni kell. Az előadások sorát Kóta Péter a Vas Megyei Levéltár főlevéltárosa nyitotta meg A Vas Megyei Levéltár középkori oklevél-regesztái— szövegszerkesztési kérdések címmel. Az előadó elsősorban a regeszta-készítés során felmerült technikai eszközök használatának nehézségeiről beszélt, ugyanis saját tapasztalata szerint a Vas Megyei Levéltárban őrzött 524 db Mohács előtti oklevél számítógépes adatfeldolgozásakor adatvesztés történt. Ez adta az indítékot Kóta Péternek, hogy olyan adatkezelő rendszert fejlesszen ki, amelyik teljesen fedi a felhasznált adatbázis szerkezetét. Az előadó az adatbázis és a szöveg közti korrekt átmenet biztosítását abban látja, hogy a szövegben is meg kell jelölni a rekordok határait. Ezután következett Petrik Ivánnak, Budapest Főváros Levéltára levéltárosának előadása, amelyben az intézményükben és a Budapest Történeti Múzeumban folyó Budapest története forrásainak feltárásáról és kiadásáról beszélt. Ez annak dacára rendkívül fontos és időszerű, hogy ebből a témakörből az elmúlt másfél évszázadban már több forráskiadvány megjelent és még több elkészítésének a terve született meg. Az 1541 előtt keletkezett oklevelek és más források „összegyűjtését" számítógépes adatbázis segítségével végzik. A munka kiterjed még a mai főváros területén keletkezett, de más helyekre vonatkozó Árpád4cori oklevelekre is. A Mátyás uralkodásának kezdetéig kiadott okleveleknek a teljes szövegét, a később keletkezetteket pedig regeszta-formában fogják közölni. A papíralapú kiadás mellett — a tervek szerint — meg fog jelenni az anyag CD-ROM formában is. A különbség annyi lesz a két változat 91
