Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - Kósa László: A levéltári kiadványok jelentősége / 3–9. o.
gyűjteményéről van szó, ez 1990 előtt lehetetlennek látszott. Ugyancsak kiadásra került a Magyar Tudományos Akadémia levéltárának első fondjegyzéke. Nem meglepő, hogy az egyházi levéltárak kapcsán a szemlézendő anyagra tekintve, aránytalanul kevés teljesítményről lehet szólni. Különösen szembetűnő, hogy a köztudottan rendkívül gazdag, terjedelmes és tekintélyes anyagot őrző, nagy múltú római katolikus érseki, püspöki és rendi levéltáraknak nincs, vagy alig van reprezentációjuk. Közülük több hosszú éveken át gazdátlan volt, vagy szakember híján vegetált. Csak ott indult komolyabb rendezési és földolgozói munka, sőt jelentek meg kiadványok is, ahol már kiválasztott időszakunk előtt tudtak szakértő vezetőt alkalmazni, vagy ahol az utóbbi esztendőkben új, fiatal munkatársak kezdtek dolgozni. Közöttük örömmel láttam néhány volt történész hallgatóm nevét. Itt emlékeztetek arra, hogy az egyházi, elsősorban a római katolikus gyűjtemények fondjegyzékeit 1983-tól a Magyar Országos Levéltár kezdte megjelentetni. Az egyházi intézmények sorából az esztergomi Prímási Levéltár emelkedik ki változatos, jeles munkálatokkal, anyagközlésekkel, konferencia-előadásokkal, de még CD-ROM-mal is, viszont a segédlete közel negyvenéves. Kalocsán biztatóan kezdődött el a munka és a kiadás. Megszületett az első új repertórium. Eger nem képviselteti magát, hacsak a Heves Megyei Levéltár és az Érseki Gyűjteményi Központ egyetlen közös megjelentetése kötetét nem számítjuk. A Pannonhalmi Főapátság egy értékes CD-ROM-ot adott ki. Jó lenne tudni, mik az elképzelések az újonnan alakult püspökségek levéltári anyagáról, ám nem tudom megmondani. A piarista levéltár időszakunkban két rendtörténeti munkát publikált (1992, 1997). Reméljük, hamarosan folytatódik a sor. A reformátusok öt központi levéltárának, valójában a teljes református egyházi iratanyagnak a repertóriuma annak idején, negyedszázada (1976) újdonságnak számított. Ez azóta a gyarapodásokkal, parókiális irattárak beszállításával valószínűleg sok tekintetben elavult. A Tiszántúli Egyházkerület és a debreceni kollégium levéltárának ismertetője 1984. évi megjelenése szintén úttörőnek számított az egész egyházi területen, és 2000-ben megjelent az új fond- és állagjegyzékük is. Végre napvilágot látott a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárának repertóriuma is (2000). A teológiai akadémiák visszaállításával párhuzamosan örvendetesen megélénküli a pápai és sárospataki gyűjtemény munkája. Mintegy három hete kaptam kézbe a pápaiak levéltárosi szerkesztésű új folyóiratának, az Acta Papensiának a tartalmas első számát. Kiadvány híján sajnos hiányzik szemlénkből a Ráday Levéltár és az Evangélikus Országos Levéltár. A Magyar Zsidó Levéltár egy 1993. évi kiadású repertóriummal képviselteti magát. A Magyar Országos Levéltár a '80-as években kiadta a baptista, görögkeleti, unitárius, izraelita egyházak, illetőleg felekezetek fondjegyzékeit. Az óriási lemaradás miatt a kisebb lélekszámú egyházak levéltári anyagának feldolgozása szakember és pénzfedezet hiányában valószínűleg sokáig fog tartani. Pedig ezek is vitathatatlanul értékes iratállományt őriznek. A továbbiakban — mondandóm második részében — a véleményem szerint általános jellemzőkről, problémákról és tipikus témákról szólok. Először is figyelemre méltó a kiadványok mennyisége. Bár tudom, hogy a tudományos életben a mennyiségi szempont vitatható, itt azonban egyértelmű a 6
