Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - PORTRÉ - Erdélyi Erzsébet: Egy örökifjú levéltáros: Beszélgetés Borosy Andrással / 49–53. o.
> Jelenleg milyen témákon dolgozik? A hadtörténeti kutatások, tanulmányok hogy haladnak? > A levéltárban folytatom a közgyűlések és más 1740 előtti megyei iratok regesztáinak kiadását. A hadtörténelmi kutatásaimhoz sem lettem hűtlen. A telekkatonaság és a parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben címmel még 1971-ben kiadásra került a kandidátusi értekezésem, ennek folytatásaként pedig megszületett a Hadakozó népelemek Magyarországon a Xl-Xíll. században című nagydoktori dolgozatom. 1992-ben a történelemtudományok doktora lettem. A Katolikus Lexikonnak is írtam körülbelül 200 szócikket. p- A rendszerváltozás meghozta az Ön számára is a rehabilitációt, sőt némiképp újra bekapcsolódott a politizálásba is. > Csak annyiban, hogy az Antall-kormány idején Für Lajos létrehozott egy tanácsadó testületet a Honvédelmi Minisztériumban, és annak tagja voltam. Akkoriban kezdtem el az anyaggyűjtést ahhoz a munkához, amit jelenleg is írogatok: ez a Hadakozó népelemek Magyarországon a XIV. században. Persze a jelenlegi korszak katonai helyzete is rendkívüli módon érdekel, a modern hadszervezet, a modern fegyverek. Életem egyik legnagyobb élménye az volt, hogy a Szovjetunió összeomlott. Ez világtörténelmi igazságtétel volt, és hihetetlen szerencse, hogy békésen következett be. > Az Ön által preferált témák kutatásához elkerülhetetlen a nyelvtudás. Köztudomású, hogy a latin nyelvű okleveleket úgy olvassa és fordítja, mintha anyanyelvén Íródtak volna. Milyen élő nyelvekkel van barátságban? > Németből és angolból középfokú vizsgám van, franciából nincs, de szakmai szöveg nem jelent gondot. Latintudásomat a debreceni piaristáknak köszönhetem, ahol hat évig tanultam latint. > Hogyan sikerült megőrizni fittségét, fiatalos lendületét, jó közérzetét, és ami még ennél is több, humorérzékét? Jelenleg min dolgozik? > Mindig sportoltam. Az úszással kezdtem 12 évesen, aztán 16 éves koromtól a birkózás következett, és később — igaz, alacsonyabb szinten — súlyemeléssel is foglalkoztam. Még ma is tornázom. Sajnos most a jobb karomban valami izom megsérült, így most se súlyzózni, se fekvőtámaszt csinálni nem szabad, de helyben futás és egyéb gyakorlatok még elmennek. Régi munkahelyemre, a Pest Megyei Levéltárba továbbra is bejárok hetente kétszer; három-három órában a kiadványok gondozását folytatom. Egyéb napokon egy kicsit lustálkodom. Nyolc órakor kelek, némi gimnasztika, reggeli, utána pedig vagy itthon folytatom a tudományos munkámat, vagy valamelyik könyvtárban kutatok, anyagot gyűjtök. Olyan gondom nincs, hogy unatkoznék. Jelenleg a Hadi érdemek Magyarországon a XIV. században c. tanulmányomon dolgozom. Ennek elődje, a 13. századról szóló, már megjelent a Hadtörténelmi Közleményekben. Ehhez még több oklevelet kellett átnéznem. A magyar okleveleknek különben van egy sajátos vonása, amely megkönnyíti a téma kutatását, az ti., hogy a birtokadományozásnál felsorolják a megadományozott érdemeit. Ennek alapján lehet a hadi érdemeket megismerni. P Mi most nem tudjuk felsorolni a megadományozott érdemeit (azt tudniillik, hogy valaki így érje meg a nyolcadik évtizedét, szintén fel lehet fogni adománynak, a sors adományának), de ez nem is fontos, hiszen a szakmabeliek jól tudják, milyen alapos, sokszínű és magas színvonalú tevékenységet fejtett ki Borosy András a magyar levéltárügy és történettudomány területén. Kívánunk még sok szép termékeny esztendőt, „hadi" sikerekkel és jó egészséggel! Erdélyi Erzsébet 53
