Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. szám - Sz. Simon Éva: Zsidó epizód az "oszmán válság" idején: "kira-gyilkosság" a szultáni szerájban / 40–50. o.

Mindezek az események szinte felkínálják a párhuzamvonás lehetőségét a „hosszú török háború" idején anyagilag ugyancsak kimerült Habsburg Birodalomban történtekkel. Néhány évvel később, 1603-ban a császári kincstár többek közt magyarországi főúri birtokok lefoglalásával igyekezett szorult helyzetéből menekülni. A módszerek természetesen különböztek, hiszen — legalább is látszatra — Magyarországon megpróbáltak törvényes kereteket adni a konfiskálásoknak. Hütlenségi pereket indítottak, amelyek közül a legnagyobb port felkavaró Illésházy István, a későbbi nádor ügye volt.

51 A történet azonban az Oszmán Birodalomban a kira halálával nem ért véget. Az eseményeknek jelentős hatása maradt a konstantinápolyi zsidóság életére és az állam irányítására is. Esperanza Malchi vagyonának az elkobzása már túlmutat a közvetlen események történésein és a századforduló oszmán belpolitikájának egy másik vonulatára is felhívja a figyelmet. Az udvari zsoldos alakulatok támadása a zsidóság ellen egy gazdasági elitváltás folyamatát vetíti elénk. A 16. sz. második felében a pénzügyi vállalkozásokból még kimaradó felső katonai réteg a gazdasági válság és a gyenge szultáni hatalom eredményeként hatalmi pozíciók megszerzésére törekedett, ezért meg-megújuló támadásokat intézett a zsidóság visszaszorítására. Már 1583-ban megtették az első állami intézkedéseket, amikor rendeletileg korlátozták az izraelita adóbérlők jogait, majd pedig mentességük ellenére rendkívüli adót vetettek ki rájuk.

52 Az 1600. évben az események ismét új lendületet vettek. Sanderson beszámolójából megtudhatjuk, hogy a kira meggyilkolásával egyidőben a katonaság hat másik vezető isztambuli zsidó eltávolítását is követelte a birodalomból, sőt félelemben tartotta a város izraelita lakosságát.

53 Ez átmeneti sikerre is vezetett, de alig több mint két hónappal később már ismét zsidó vámügyietekről szólnak a jelentések.

54 A következő évtől megpróbálták eltávolítani a zsidóságot az adóbérletek közeléből, valamint megtiltották számukra a posztóruha és vörös sapkájuk viselését, helyette csak fekete vagy lila fejfedőt hordhattak.

55 A kira kivégzése az államszervezet működésében — ha csak látszólagosan is — szintén változást eredményezett. Az eseményeket a háttérből ügyesen manipuláló valide — hogy tisztázza magát a vádak alól, miszerint ő irányította a szultánt, és elkerülje a katonaság támadását — elérte, hogy visszaállítsák a diván Szülejmán kori működését, ahol a szultáni válaszokat a nagyvezír adta ki a többi vezír képviseletében. Ez azonban csak látszólagos változtatást jelenthetett, hiszen akkor a nagyvezíri poszton a valide veje, Damad Ibrahim pasa állt.

56 Rövid idő múlva Száfije megpróbálta vejeit is elmozdítani állásukból, de ez a törekvése III. Mehmed visszautasításán már megbukott.

57 A per részleteire vonatkozóan: KÁROLYI ÁRPÁD: Illésházy István hütlenségi pere. Bp., 1883. 32 FODOR P.: Együttműködés és válság, i. m. 907. "'1 FOSTER, W.: i. m. 201. A forrás három személyt név szerint is megnevez, ezek Isaraell Chelibi, Doctor Benvinista és Doctor Sacunta voltak. Az Encyclopaedia Judaica viszont azt is tudni véli, hogy a kira segítette a zsidó kereskedőket, amikor a kormány megpróbált összeesküvést szőni ellenük. 10. köt. 991. Erről az esetről azonban a korabeli források nem tesznek említést. 54 FOSTER, W. i. ni. 204. 55 SELÁNIKi, M. E.: i. m. 856.; FODOR P.: Együttműködés és válság, i. m. 908. "

6 PEIRCE, LESLlE P.: The Imperia! Hárem. Women and Sovereignty in the Ottoman Empire. New YorkOxford, 1993. 243. 57 SELÁNIKi, M. E.: i. m. 861-862. 49