Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. szám - Sz. Simon Éva: Zsidó epizód az "oszmán válság" idején: "kira-gyilkosság" a szultáni szerájban / 40–50. o.

16. sz. végére a nemesfém értékének csökkenésével nagymértékben visszaesett a belőle vert pénz vásárlóereje, aminek következtében az árak felszöktek, ezzel tovább gerjesztve az Oszmán Birodalomban már a 15. sz. második felétől folyamatosan növekvő inflációt.

28 A nemzetközi szakirodalom az 1584. évet jelöli meg az oszmán pénzügyi válság kezdeteként, amikor a kormányzat egyik napról a másikra 50%-os leértékelést hajtott végre, ugyanekkor az akcsét kisebb alakban újraverette.

29 A pénz elértéktelenedése III. Mehmed idején is tovább folytatódott. A helyzet súlyosbodását a tizenötéves háború terhei csak fokozták. Mindennek következményeként bontakozott ki az a társadalmi, etnikai és egzisztenciális válság, amely a birodalom fővárosában, Konstantinápolyban a janicsár- és szpáhilázadásokat okozta. A kortársak a gazdasági életben — kereskedelemben, vámbevételek bérletében, kölcsönügyletekben — a 16. sz. végétől megnövekedett szerepet betöltő zsidó pénzembereket tekintették felelősnek a fizetőeszköz leértékelődése miatt.

30 A korban uralkodó általános nézet szerint a tiszta ezüst akcsékat a zsidók és az ötvösök összegyűjtötték, azokat aranyra, gurusra, sőt rossz akcséra is kicserélték, az ezüst akcsék szélét megcsonkították és a fennmaradó hasznot maguknak megtartva az akcsékat visszadobták a piacra.

31 Az Oszmán Birodalomban a bankok szerepét betöltő pénzváltók {szarrafok) funkcióját valóban nagyobbrészt zsidók látták el, éppúgy, ahogyan a vámok és harmincadok bérletében is előkelő helyen álltak. Ezeknek a jól jövedelmező foglalkozásoknak az esetében azonban joggal feltételezhetjük az önös gazdasági érdek és a deficittel küszködő birodalmi gazdaságpolitika összefonódását.

32 A zsidó pénzemberek feladata volt, hogy oszmán adóbérlők rossz pénzben befolyó jövedelmét időtálló pénznemre váltsák át, de a befolyt jövedelmek manipulálásával, az ezüst akcsék körülnyírásával, a pénz inflálásával, az állami költségvetésben jelentkező rések betömködésében is hathatós segítséget nyújthattak. Ez a tevékenység természetesen kiváltotta a társadalom meghatározott csoportjainak — elsősorban az egyre romló értékű Kafadar vagy §evket Pamuk, az erősödő pénzkeresletben és a társadalmi struktúra változásaiban, azaz a 16. században felgyorsuló népességnövekedésben és urbanizációban, továbbá a vidék és a városok közötti gazdasági kapcsolatok fejlődésében, a pénzhasználat elterjedésében keresi a pénzügyi problémák okát. n Már a 15. sz. 60-as éveitől kezdve megfigyelhető az ezüst akcse folyamatos leértékelődése. Amíg 1462-ben egy török aranypénz negyven akcsét ért, 1558-ban már a dupláját, nyolcvan akcsét. Az 1570-es években bekövetkezett árrobbanás csak tovább súlyosbította a helyzetet. Az infláció növekedését elemzi AKDAG Mustafa: Celáli isyanlan (1550-1603). Ankara, 1963. 17-18. Az 1558. év adatait korrigálja KÁLDY-NAGY GYULA aSzázadok, 103 (1969) 164-165. oldalán megjelent recenziójában. 2y A magyar szakirodalomban legújabban Fodor Pál adja a kérdéskör részletes elemzését. FODOR P.: AZ oszmán pénzrendszer, i. m. 27^0. 30 Az Oszmán Birodalomban a 16-17. században fennálló mukátaak kutatásával Murát Cizakca foglalkozott. Ebben az időszakban az általa vizsgált 534 mukátaa bérletét elnyerő vállalkozóknak 60%-a muzulmán volt. A zsidó vállalkozók aránya 1591-1610 között hirtelen 49%-ra emelkedett, majd visszaesett és e két század folyamán átlagosan 28% maradt. A keresztények aránya pedig folyamatosan 10% alatt volt. PAMUK, $.: i. m. 95. 31 AKDAÖ, M.: i. m. 19-20. 32 Az ügyes zsidó pénzemberek a szultáni udvaron belül is kimagasló megbecsülésnek örvendtek. 1594-1598 közötti időszakból származik az a latin nyelvű forrás, amely egy keresztény kortárs leírását adja a szultán kincstárának bevételeiről. A jövedelmek felsorolásában a legelső helyen szerepelnek a zsidó adóbérlőktől származó bevételek: „Meglehetősen sok és egyáltalán nem lebecsülendő harmincadok útadók és vámok melyeket tőle leginkább zsidók bérelnek, akiktől évente igen nagy pénzösszeget szed be." A forrást fordította és kiadta PÁLFFY GÉZA: Egy keresztény kortárs a török szultán bevételeiről és kiadásairól a hosszú török háború (1593-1606) idején. Keletkutatás, 1995, tavasz. 105-113. 44