Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár Antal: A váradi püspökség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében / 23–40. o.

visszatérésük után 1606-ban mondtak véglegesen búcsút a városnak.

3j A Szent Egyed templomot már 1588-ban visszavették a katolikusoktól, akiknek a jezsuiták távozása után sem saját egyházuk, sem pedig papjuk nem volt többé/

4 A Báthori korszak rekatolizációs törekvéseinek kudarca egyúttal a váradi egyházmegye katolikus szórványait is eltűnésre ítélte. A püspöki processzusok vallomásai a 17. sz. derekán már csak elenyésző katolikus lakosságról beszélnek a városban és környékén. Benyiczky András szerint (1638) a városban alig élt katolikus, Rozsnyai (1648) pedig úgy tudta, hogy az igen kevés katolikus csak titokban gyakorolhatta a vallását. Bár a város nagyságát az egyes tanúk igencsak különbözőképpen ítélték meg,

35 a katolikusok számát a tanúk egyöntetűen mindössze 100-200 közöttire taksálták.

36 Ez a szám a jezsuiták által jó félszázaddal becsült lélekszám alig egytizedét teszi ki, mindez a katolikus lakosságnak a 17. sz. első felében történt áttérésére utal. A folyamatban a vallásgyakorlat lehetőségének hiánya játszhatott a legnagyobb szerepet. Fazano szerint ottléte idején a katolikusok az ö házában gyűltek össze imádkozni, távozása után pedig Komis Zsigmond váradi háza, illetve körösszegi kastélya lett a katolikus vallási élet központja."'

7 A kastélyban volt plébános is, hozzá jártak ki a váradiak misére. Az egyházmegyében a török foglalás előtt Kőrösszeg mellett csak Somlyón élt katolikus pap, egyiküket 1658ban a tatárok gyilkolták meg.'

8 A bihari részek katolikusait az 1660. évi török foglalás előtt a kisszámú plébános mellett elsősorban jezsuita és pálos misszionáriusok gondozták. A pálosoknak 1661-től az ecsedi várban volt missziós központja, de már korábban többször megfordultak a váradi egyházmegye területén: maga Vanoviczy is járt néhányszor Váradon.

39 A jezsuiták Szatmáron, Nagykárolyban majd Nagybányán alapítottak missziókat és rezidenciákat. A rend misszionáriusai szintén fontos lelkipásztori tevékenységet fejtettek ki az egri és váradi püspökségek határvidékén: az éveken át a nagykárolyi misszióban " BALÁZS MIHÁLY-KRUPPA TAMÁS-LÁZÁR ISTVÁN DÁVID-LUKÁCS LÁSZLÓ: Jezsuita Okmánytár. 1/1-2. Erdélyt és Magyarországot érintő iratok 1601-1606. Szeged, 1995. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, XXXIV/1-2.) 53-54. 573-574. 599. 608-610. 14 BUNYITAY V.-MÁLNÁSl Ö: i. m. 67-78. Bethlen Gábor 1625-ben a nála követségeben járó Sennyey István kancellárnak megígérte, hogy a váradi katolikusok a jövőben szabadon gyakorolhatják a vallásukat. Az ígéretről Carlo CaralTa bécsi nuncius számolt be Francesco Barberinihez írott levelében (Bécs, 1625. május 14.) Biblioteca Apostolica Vaticana, Barberiniani latini vol. 6937, fol. 6r. 35 A házak számát Vanoviczy (1659) és Fazano (1659) 3000, Nagymihályi (1664) 1000, Szentiványi (1677) 2000 körül gondolta. *' Vanoviczy (1659): 100 fő, Baroti (1659): 150 fő, Sámbár (1677): 100-200 fő. ' 1630-ban Torma János váradi requisitor tett panaszt Bihar vármegye nevében Komis Zsigmond ellen, hogy Váradon saját házánál katolikus papot tartott. BUNYITAY V.-MÁLNÁSl Ö.: i. m. 91. ,N Az előbbi jegyzetben idézett vallomásokon kívül vö. a Baroti Ferenc által mondottakat: „Civitas Varadiensis sita est in regno Hungáriáé in fínibus Transylvaniae. est magnitudinis trium vei circa millium, satis pulcra et insigne fortalitium, conflatur circa ter mille domibus, tota civitas inhabitatur ab haereticis, exceptis centum quinquaginta circiter, qui sünt catholici, et scio, quia ibi fui, et de his me informavi ... Nulla cura animarum ibi exercetur, et illi pauci cattholici habent exercitium catholicum in quadam arcé, quae vocatur Karesseg [kétszer áthúzva: Papmezű] distans a civitate Varadiensi parum, et parochus anno praeterito fűit occisus a Tartaris causa catholicae tldei, prout audivi a multis ex illis catholicis...Diaecesis est amplissima trés comitalus continens, el multa lóca, quod est magis deplorandum, cum omnia sint in manibus haereticorum vei Turcarum. Sünt tantum de facto duae parochiae, una in loco Somblio vocato, altéra in loco Karasteleg, et unus parochus ex istis anno praeterito fűit interfectus, ut dictum est, et scio, quia ibi fui." ASV Arch. Nunz. Vienna. Proc. Veseovi Nr. 115. W

TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Relationes missionariorum de Hungária et Transilvania (1627-1707). Roma-Bp., 1994. (Bibliotheca Academiae Hungáriáé in Roma. Fontes 1.) 130. 142. 156. 164-165. 31